"Az 1967-ben született Röhrig Géza az első magyar millennium idején bizonyára regős, a középkorban trubadúr és krónikás vagy valamelyik gettó kabbalistája lett volna. Ám szerencséje/szerencsétlensége jóval arrébb időzítette küldetését, így meglehetősen otthontalanul mozog a harmadik évezred elején toporgó modernitásban - mint ahogy tán mindannyian. Volt filmrendező, színész, underground énekes, s mindemellett, illetve leginkább maradt, aki mindig is volt: költő. Olyan jelentős költő, akiben - többek között - a zsidó hagyomány urániumrudacskája is szervezi, építi és szárnyaltatja az életművet. Ezzel nemcsak nemzedékében, de a modern magyar lírában is igencsak rokontalan. Sorsa 2000-ben New Yorkba vetette, fájó, bár termékeny kívülállásba-élésbe. Innen érkezett új kötete, a törvény.

Eddigi művei: hamvasztókönyv (Múlt és Jövő, 1995), fogság (Széphalom, 1997), A Rebbe tollatépett papagája (Múlt és Jövő, 1999), aschenbuch (Fiebig, 1999), éj (Széphalom, 1999), sziget (Széphalom, 2000)."