"leírt dolgaink / színe-java / nem ér föl / egy nyakmelegítő / sóhajjal / és mégis / cakis / a szó marad" Szerencsére a szó megmarad nekünk. Mert megélt dolgaink - bármilyen gazdagok - közvetlenül nem közvetíthetők senkinek. Goldstein Imre "megélt dolgai" pontos, súlyos, komoly, sokszor irónikus szavain-képein át hol torokszorítón, hol kétségbeejtőn, hol reménykeltőn, hol felszabadítón vésődnek lelkünkbe-emlékezetünkbe, s "nem középiskolás fokon" tanítanak. Emberségre, helytállásra, méltóságra, hűségre, szeretetre, szerelemre - nagyvonalú humorra.