Szenes Anna Leányotthon. Tizenöt-tizenhét éves bakfisok. Többek között szabni-varrni tanulnak, hogy szakma legyen a kezükben. Mintha olyanok lennének, mint ezer meg ezer kollégiumban összezárt lány az ő korukban. Csakhogy 1946-ban járunk. És ők ráadásul nem a pincékben élték túl a háborút, hanem a koncentrációs táborokban. Árvák, félárvák. Olyanok lennének mint más lányok a kollégiumokban? Nem, egyáltalán nem lehetnek olyanok. Ezt a lehetőséget is elvette tőlük a holocaust. Magukra hagyva feldolgozhatatlan emlékeikkel, hatalmas veszteségeikkel, az élet értelmébe vetett megrendült hitükkel és megválaszolhatatlan kérdéseikkel igyekeznek megállni a lábukon, és valahogy lecsillapítani lelkük háborgását.