Novák Attila könyve kísérletet tesz arra, hogy felvázolja a XX. századi zsidóság egyik legdinamikusabb és legsikeresebb modern politikai mozgalmának, a cionizmusnak a második világháború utáni magyarországi történetét. A mozgalmat több szempontból és perspektívából mutatja be, így - többek között - mind zsidó nemzeti tartalmát, mind a magyar és közép-kelet-európai helyzetből fakadó sajátosságait érzékelteti. Bár a magyarországi mozgalom elsősorban a magyarországi zsidóság politikai mozgalma, históriája nem választható el Magyarország, Palesztina, Izrael és a közép-kelet-európai régió történetétől. Sőt a cionista pártok belső történetét és személyiségeinek egymást is alakító, sorsdöntő szerepét sem lehet kikapcsolni a mozgalom össztörténetéből. Így komplexebb, és a zsidóság és a cionizmus történetét taglaló historioráfiai tradíciótól eltérő kép alakul ki: a cionista mozgalomnak nemcsak az úgynevezett külső történetére derül fény, hanem a korabeli magyar belpolitikai élet számára érzékelhető működésére is. A cionista mozgalom önmozgása, a pártok és intézmények egymás közti viszonya legalább annyira tárgya Novák Attila kutatásának, mint az is, hogyan reagált a magyarországi mozgalom a cionista világmozgalomban és Palesztinában (Erec Jiszraelben) vagy később, az Izraelben alakuló és állandóan változó helyzetre.