Somlyó Zoltánnal, az átkozott költővel kapcsolatban minden - számára hátrányos - irodalmi legenda makacsul tartja magát. Legelső közöttük Karinthy máig érvényes megállapítása: ,,Csak költő volt." Ezt szó szerint értelmezték, úgy, hogy csak verset írt, azaz a prózát, amit írt, a kortársak figyelemre sem méltatták. (A megjelent köteteiről pedig az ítélkezők, vagy inkább minősítgetők, nem vesznek tudomást.) Tény, kortársi recepciója elhanyagolható, de más kivételezettebb helyzetben lévő klasszikusunk számos műve maradt visszhangtalan ebben az időben.
Nem elhanyagolható viszont, hogy az Őszi regény az olvasók szélesebb rétegeihez is eljutott, méghozzá két kiadásban is. Somlyó Zoltán induló életműsorozatának első köteteként (ha a Zsidó mezőkön c. kötetet csak virtuális nyitó darabként értelmezzük) kézenfekvő, hogy az író életében megjelent prózaköteteit gyűjtsük egybe - gondozott szöveggel és jegyzetekkel, utószóval kísérve.
Nyolc és fél évtized múltán is maradandó művészi élményt nyújtó izgalmas olvasmányok Somlyó regényei, novellái. Hol lírai, látomásos, hol a legkeményebb, legpontosabb prózát ír az ,,átkozott költő", mely mindig kiemelkedik a kor hírlapirodalmának általános színvonalából. Talán napjainkban végre méltó helyére kerülhet a költő prózája is.