A Nászinduló Komor András nagy sikerű és a maga idejében termékeny vitát kiváltó regénye, a Fischmann S. utódai folytatása. A vidéki és budapesti zsidó családi dinamika szociografikus hitelű rajza a 20. század húszas-harmincas éveiből. Az író a nagy családi tablóból ezúttal egy párkapcsolatot merevít ki a nagy mélységélességekkel készült regény-fényképen. A részletgazdag társadalomrajzon kívül a regény az egyszerű, a „mindennapi élet” drámátlanságának sűrű szövésű, sebészi késsel analizált drámája is egyben. Annak a társkapcsolatnak a feltárása, amely szerelem nélküli egymásrautaltságon alapszik. Ha nem is puszta érdekek, de nem is nagy ideálok, emberi kiteljesedés igényei hajtják. Feszültséggel terhes megbízható mozdulatlanságára és felrobbanthatatlan gazdasági, szexuális kompromisszumaira épül a társadalom. S belőle születik meg a folyamatosság is: a gyermek, a viselkedésminták, a tradíció. Komor András kritikával, távolságtartó iróniával s remek pszichológiai érzékkel képes felgöngyölíteni a banális drámát, amelynek épp a tipikus, ki és föl nem robbanása oly különös, hiszen ez az oly szorongatóan általános, s ezért a művészet tárgyává nem emelt kapcsolatrendszer korok fölötti érvényű.