"Egyetlen valóság létezik csupán, ez a valóság pedig én magam vagyok, az én életem, ez a törékeny és bizonytalan időre szóló ajándék,amelyet idegen, ismeretlen erők kisajátítottak, államosította, meghatározták és megpecsételték, s amelyet az úgynevezett történelemtől, ettől a szörnyűséges Molochtól vissza kell vennem, mert egyedül az enyém, s ekként kell gazdálkodnom vele." - írta Kertész Imre a Nobel-díjat fogadó beszédén. Az ő nagy felfedezése a magva, hogy ebből az ember milyenségét megvilágító "szerencséből", a holocaustban megnyilvánuló apokalipszissel történő közvetlen életből lehet és érdemes kibontani, minden hozzávetés nélkül, a nagy elbeszélést.