Skip to Store Area:

Múlt és Jövő 2016/3.


Az idei évben (még nincs vége) a szokottnál is sűrűbben aratott a halál. Külünösen kegyetlen nyarunk volt. Minden Múlt és Jövő szám egy búcsú. (Legutóbb Kertész Imrétől valamint Juhász Ferenctől.) S most Elie Wieseltől, Somló Tamástól, Eszterházy Pétertől, André Hajdútól, Kertész Magdától, Csoóri Sándortól. Nem mindenki szerepelt a Múlt és Jövőben, de a folyóiratunk az egész magyar kutúrába van mélyen beágyazva – ezért minden fontos szereplőjéhez közünk van - még ha vitánk is van vele. Kőbányai János cikke őket búcsúztatja – azzal a keserű megállapítással, hogy olyanak mentek el, akiket nem lehet pótolni, viszont olyanok, akiknek meg kell teremteni a „kollektív emlékezetbe” emelését – és ez pedig a folyóirat, azaz: a Múlt és Jövő feladata.
A holokausztot gyerek fejjel megélt megélt aktív nemzedékből már csak Gergely Ágnes él – három gyönyörű, új verse nyitha a számot. Tamási Orosz János verse Kertész Imrére emlékezik, s igaz, némi szerkesztői közbeavatkozással, Szomory Dezső (Kertész kedvenc magyar írója) „Halotthamvasztásról” szóló tárcája „mondja el” (1934-ben) véleményét Kertész Imre utolsó útjáról. Kamarás István beszámolója egy Kertész Imre konferenciáról ama kítűzött emlékőrző feladatot tölti be- Elie Wieselre – „Miért írok?” című esszéjével emlékezünk. Kőbányai János két vele készült interjuját is közöljük – az elsőket, amelyek Magyarországon vele megjelentek. És a jövő történészei számára: a neki írt levelei faximiláit is közöljük. Frigyesi Judit Eszterházy Péterre emlékezik – akivel 2011-ben a Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvfesztiválon ismerkedett meg.
Horváth István ismét folytatja az Illyés Gyulához, a Magyar Csillag szerkesztőjéhez - érkező zsidó írók leveleinek felfedezését. Hollós Korvin Lajos levele szenzációs, mert egy olyan, az irodalmi kánonba bekerült költő kollégájáról szól név nélkül, akit erről az oldaláról nem ismertünk. (Az olvasóra bízzuk a felfedezést.) Szomory Dezső levelei is szenzációsak, mert a számunkban nagyon is dominináns halálról és az írói búcsuztatás gesztusáról szólnak.
Kármentő Éva a legendás filmvágó és filmes dinasztia sarja. Muszter című önéletrajzát a jövő évben jelenteti meg a Múlt és Jövő Kiadó. Számunkban két fejezet előzetest közlünk belőle – az egyik a családjáról szól, amiből megtudható sok relevációs ujdonság a magyar filmipar kezdetéről. A másik mutatvány fejezet a Szín- és Filművészeti Főiskola, s később legendává vált tanítványai 1956-os napjairól szól. Sólyom András írása Borbély Szilárd, a nemrégen tragikus halállal elment író és költő Olaszliszka című drámáját és előadását elemzi – zsidók cigányok és magyarok egymásba fonódó tragédia-sorozatát. Ujvárosi Emese tanulmánya Bartis Attia A vége című regényét elemzi – amely a magyar joboldali gondolkodás és mentalitás gyökereit mutatja meg fikciós formában. Gergely Anna (székesfehérvári levéltáros) nagy tanulmánya Hóman Bálint a történész és a politikus pályáját mutatja be – mégpedig annak a mai „emlékezetpolitikai” kűzdelmek tükrében, amelyek – sajnos – a mai Magyarországot jellemzik.
A szerkesztő bevezetője kiemeli a szám megjelenésének időpontját – az 5777.
zsidó újévet, ami egybeesik egy magyarországi népszavazással, amikor az ország amúgy is megosztott közvéleménye végzetesen még tovább fog osztódni.
Szerző MÉJ
Kiadás ideje 2016
Oldalszám 128
Címkék hozzáadása:
Használjon szünetet a címkék elválasztásához. Használja az aposztróf jelet (') kifejezésekhez.