Skip to Store Area:

Múlt és Jövő 2013/2


A médiumok már csak ilyenek. Mint a keselyűk, szenzációra várva köröznek és “érdeklődnek” Kertész Imre körül. (Betegsége okán egyértelmű, hogy mi lenne a tárgy.) Ahelyett, hogy mondandójára figyelnének. Pedig lenne mire – mert itt és most (Budapesten!) alkotó életének meghatározóan fontos szakaszát éli. Íróként, gondolkodóként – és nem betegként. Hű szerkesztő társával, Hafner Zoltánnal naplóit készíti elő publikációra, amelyekből már Mentés másként címen kaptunk ízelítőt, az írás
folytatásából pedig a Múlt és Jövő 2012/4-es számában, és most is hasonló részletnek örvendhetünk. (Hamarosan újabb naplókötetet vehetünk kézbe.)
Ezek a naplók bemutatják a regények pandant-ját, a regények regényeit. Legalább olyan érdekfeszítőek, mint maguk a “késztermék”-művek – amelyeket e tanúságok után újra kell olvasnunk. A friss Kertész-publikációk nyomán kezd föltárulni az a roppant dimenzió, amelyből a Gályanapló csak töredékeket mutatott fel. A mögöttes regény, ez a prousti léptékű krónika, amely a maguk valós – noha felszínre alig jutott – árnyaival mutatják be a holokausztot követő magyar történelmet.
Bizony keserű, nehéz és nyugtalanító olvasmány, mert a magyar társadalmat olyan mélységben kényszerítené önmagába nézésre, ahogy közvetlen elődei: a próféták.
Azonban – erről híres – a magyar társadalomnak egyszer sem volt bátorsága erre a hádészi utazásra. Azonban reményeink szerint még sokáig utazhatunk Kertész Imrével ebben a szomorú és kietlen tartományban – ahová csak ő merészkedhetett le előttünk lámpásával, auschwitzi és belső emigrációjának tapasztalatai és Nobel- (Jób)-díja viszonylagos védelmében. A fizikai szenvedését kompenzáló bátor és metsző intellektus olyan világot teremtett, amelynek a megértéséhez és recepciójához – ha egyáltalán lehetséges – úgy tűnik, csak kései nemzedékek juthatnak el. A mi feladatunk – lehet, önző módon – csak ennek a nélkülözhetetlen és pótolhatatlan munkának a türelmetlen ösztönzése vagy segítése lehet.
A másik Imre, Ámos Imre nem gyermekként, de kész prófétaként járta meg ugyanezt az Apokalipszist, amely magába szippantotta. Hátrahagyott vizuális krónikája – Marc Chagall pártfogó társaságában – a Magyar Nemzeti Galériában látható 2013 szeptemberétől fél évig. Ennek a történelmi léptékű kiállításnak alkalmából foglalkozik e számunk az apokalipszis képköltőjével. Annál is inkább, mert ettől a kiállítástól és a katalógusától azt várjuk, hogy Ámos tapasztalata is az egész világé legyen, ahogyan Kertész Imréé is.
Szerző MÉJ
Kiadás ideje 2013
Oldalszám 128
Címkék hozzáadása:
Használjon szünetet a címkék elválasztásához. Használja az aposztróf jelet (') kifejezésekhez.