Az Ön bevásárlókosara üres.
Az elmúlt évek eseményei nem engedik, hogy a bevezető szerkesztőségi jegyzetekben ne foglalkozzunk olyasvalamivel, ami nem közvetlenül kapcsolódik lap tartalmához. Ezúttal a Magyar Köztársaság idén életbe lépő új alkotmányát néztük meg zsidó szempontból. Vagy inkább abból a magyar szempontból, hogy ha mi zsidók magyarok vagyunk, akkor ez nem választ-e el bennünket a nemzet testétől? A preabulum történeti kitekintésében a kereszténység kihangsúlyozását nem tudtuk másnak olvasni – hiszen nincs rajtunk kívül más nem keresztény entitás sem most, sem a múltban – mint nem zsidóktól való finom elhatárolódást. (A vallásosnak a vallástalan az ellentétpárja.) Ez méltánytalan és történelmietlen – különösen a magyar zsidóság produkciója ismeretében. Ilyen jelentőségű törvényeknél pedig a zsidóság alatt egymilliós létszámot kell érteni – hiszen az elpusztítottak szelleme és egykori produkciója élő valóság.
Az 1944-es német megszállástól a szovjetek kivonulásáig – cselekvésképtelenséget bejelenteni – szintén nem egyezik meg történelmi tapasztalatainkkal. Ugyanis a magyar zsidóság nagyrészének elpusztítása (1944-45), s majd a német (sváb) lakosság kitelepítése (1945-1950) kérdésében nem megkerülhető a magyar nemzet nagyrészének felelőssége. Egyetértünk abban, hogy egy nemzet egészséges létezéséhez, jövőjéhez – öntudatra, s nem bűntudatra van szükség. Ehhez azonban a bűnökkel való szembenézésre lett volna szükség. A rendszerváltozás után újraéledt Múlt és Jövő ezt a munkát tekintette elsőrangú feladatának – mint rezignáltan megállapíthatjuk, nem sok sikerrel.
Ezekhez a nem vidám – és az egzisztenciánkat is érintő – gondolatokhoz, ebben a számban Ladányi Andor A „végső megoldás”-hoz vezető út újabb állomásai (Tanulmány a harmadik zsidó törvényről) című írása kapcsolódik a leginkább. Megvilágítja a Horthy-korszakot, amelynek egésze a holokauszt előkészítésének számít. S amellyel ezért még szimbólumok formájában sem azonosulhat magyar zsidó, illetve mindazok, akik a magyar zsidók sorsát tragédiaként élték meg, s bűnnek tartják. Heller Ágnes Tordai Zádorról és Walter Benjaminról szóló esszéje – egyaránt emléket állít egy nem zsidó részről oly nagyjelenségű magyar (erdélyi) értelmiséginek, s a zsidó értelmiségi lét problémáiról a legradikálisabban gondolkozó német zsidó filozófusnak. Gyárfás Endre önéletrajz-részlete, s Yair Lapid, apjáról szóló fiktív önéletrajza egyaránt erről a tapasztalatról beszél. Yair Lapidot, a magyar zsidók által jól ismert Tomi Lapid, újságíró-politikus fiát, kitűnő írót és TV-s személyiséget üdvözöljük a Múlt és Jövő új szerzői között. Hasonlóképpen a fiatal Losoncz Márk vajdasági filozófust (Lapid is e táj szülötte), akinek magvas filozófiai esszéje a nemzedékről nemzedékre átöröklődő érzékeny érdeklődést mutatja a zsidó kultúra és gondolkodás iránt. Gyáni Gábort a jeles magyar történészt is először olvashatjuk a Múlt és Jövő hasábjain, Fenyves Katalin fontos, a magyar zsidóság történetét négy nemzedéken keresztül vizsgáló Képzelt aszimiláció című könyvét elemzi. Steven E. Aschheim – a jeruzsálemi Héber Egyetem emiritus professzora gyakori szerzőnk – A modern kor zsidó tapasztalata és a keleti kultúra szövevényes összefonódása című munkája még az előző, a marranos szám gondolatainak a folyatatása. E számunkat Für Emil líraian ironikus munkáival illusztráltuk – s ezúttal nem cikket kértünk a festőről, hanem egy írást boxoltunk ki belőle, amely hányatott pályája nehézségeiről számol be. Fenyő László, a Radnótihoz hasonló sorsú és tehetségű, szintén a Nyugat köréhet tartozó költő és Turczi István verseit közöljük. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójáról Szomory Dezső Lisztről írott tárcáival emlékezünk meg.
Az 1944-es német megszállástól a szovjetek kivonulásáig – cselekvésképtelenséget bejelenteni – szintén nem egyezik meg történelmi tapasztalatainkkal. Ugyanis a magyar zsidóság nagyrészének elpusztítása (1944-45), s majd a német (sváb) lakosság kitelepítése (1945-1950) kérdésében nem megkerülhető a magyar nemzet nagyrészének felelőssége. Egyetértünk abban, hogy egy nemzet egészséges létezéséhez, jövőjéhez – öntudatra, s nem bűntudatra van szükség. Ehhez azonban a bűnökkel való szembenézésre lett volna szükség. A rendszerváltozás után újraéledt Múlt és Jövő ezt a munkát tekintette elsőrangú feladatának – mint rezignáltan megállapíthatjuk, nem sok sikerrel.
Ezekhez a nem vidám – és az egzisztenciánkat is érintő – gondolatokhoz, ebben a számban Ladányi Andor A „végső megoldás”-hoz vezető út újabb állomásai (Tanulmány a harmadik zsidó törvényről) című írása kapcsolódik a leginkább. Megvilágítja a Horthy-korszakot, amelynek egésze a holokauszt előkészítésének számít. S amellyel ezért még szimbólumok formájában sem azonosulhat magyar zsidó, illetve mindazok, akik a magyar zsidók sorsát tragédiaként élték meg, s bűnnek tartják. Heller Ágnes Tordai Zádorról és Walter Benjaminról szóló esszéje – egyaránt emléket állít egy nem zsidó részről oly nagyjelenségű magyar (erdélyi) értelmiséginek, s a zsidó értelmiségi lét problémáiról a legradikálisabban gondolkozó német zsidó filozófusnak. Gyárfás Endre önéletrajz-részlete, s Yair Lapid, apjáról szóló fiktív önéletrajza egyaránt erről a tapasztalatról beszél. Yair Lapidot, a magyar zsidók által jól ismert Tomi Lapid, újságíró-politikus fiát, kitűnő írót és TV-s személyiséget üdvözöljük a Múlt és Jövő új szerzői között. Hasonlóképpen a fiatal Losoncz Márk vajdasági filozófust (Lapid is e táj szülötte), akinek magvas filozófiai esszéje a nemzedékről nemzedékre átöröklődő érzékeny érdeklődést mutatja a zsidó kultúra és gondolkodás iránt. Gyáni Gábort a jeles magyar történészt is először olvashatjuk a Múlt és Jövő hasábjain, Fenyves Katalin fontos, a magyar zsidóság történetét négy nemzedéken keresztül vizsgáló Képzelt aszimiláció című könyvét elemzi. Steven E. Aschheim – a jeruzsálemi Héber Egyetem emiritus professzora gyakori szerzőnk – A modern kor zsidó tapasztalata és a keleti kultúra szövevényes összefonódása című munkája még az előző, a marranos szám gondolatainak a folyatatása. E számunkat Für Emil líraian ironikus munkáival illusztráltuk – s ezúttal nem cikket kértünk a festőről, hanem egy írást boxoltunk ki belőle, amely hányatott pályája nehézségeiről számol be. Fenyő László, a Radnótihoz hasonló sorsú és tehetségű, szintén a Nyugat köréhet tartozó költő és Turczi István verseit közöljük. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójáról Szomory Dezső Lisztről írott tárcáival emlékezünk meg.
| Szerző | MÉJ |
| ISBN | 0864-8646 |
| Kiadás ideje | 2011 |
| Oldalszám | 128 |