Skip to Store Area:

2010/2

2010/2

See other products by MÉJ

Küldjön E-mailt ismerőseinek

Az előző számunkban felvetett kételyek továbbgondolásra serkentőek voltak. A politika alakulása, a bennünket körülvevő ún. valóság beszivároghat-e a szellemnek és művészetnek fenntartott szigetszerű terekre Elefántcsonttornyunk, sziget-létünk vajon nem cél- és tértévesztés-e? Hiszen a legszorosabban vett tárgyunk – a zsidóság – maga is meghatározott cél?, akarat? formájában alakult ki. Különös valóságokban és hatásaikban, berögzött emlékeikben fejlődött ki e nép szellemi hozadéka – amelynek sorsa, a mi időnkben, ránk van bízva. A két magyar évszázad, amelynek kulturális és történelmi emlékezetével és életben tartásával, aktualizálásával foglalkozunk szintén meghatározott valóságok és fordulataik során lett azzá, amilyen. A produkció gondolati és esztétikai értékei mögött rendre a történelem (az egykori valóságok) nyomait kutatjuk és tárjuk fel – a magunk kora és élete irányító tanulságául.

Elérhetőség: Készleten.

1 450,00 Ft

Useful Downloads
TARTALOMJEGYZÉK
Füst Milán: A magyarokhoz
Folytatható-e a Múlt és Jövô kulturális attitûdje? Három válasz
Tóth Mária: A tizedik zsidó
Tatár György: Három testôr Ázsiában
Zorándy Sára: Kipörög, bepörög
Krupp József: Két kultúra között
Szlukovényi Katalin: Kinek az öröksége?
Tooth Gábor Andor: Roskó Gábor ajándéka önmagának 50. születésnapjára
Déri Balázs versei
Mira Zakai: A koncertpódium mint megszentelt hely
Kőbányai János: Shoshana Kertész képeihez
Láng Zsolt: Átló
Randolph L. Braham: Magyar, német és zsidó számítások és elszámítások
Ágoston Vilmos: Összehasonlító tanulmányok
Kiss Gy. Csaba: A kalocsai zsidók emlékezete
Király László: In memoriam. Holokauszt-áldozat magyar zeneszerzők
Dunai Andrea: Élet a Galutban. Magyar-zsidó „hontalanok” (Displaced Persons) a nyugati megszállási övezetekben
Zsigmond Anna: A könnyek útja. A magyar zsidó munkaszolgálatosok emlékére, 2009
Ladányi Andor: Az elsô zsidótörvény megszületése
Zorándy Sára – Sipos Dániel: Családi kép
Figyelő
Tételeket a kosárba Kosárba rak


Az előző számunkban felvetett kételyek továbbgondolásra serkentőek voltak. A politika alakulása, a bennünket körülvevő ún. valóság beszivároghat-e a szellemnek és művészetnek fenntartott szigetszerű terekre Elefántcsonttornyunk, sziget-létünk vajon nem cél- és tértévesztés-e? Hiszen a legszorosabban vett tárgyunk – a zsidóság – maga is meghatározott cél?, akarat? formájában alakult ki. Különös valóságokban és hatásaikban, berögzött emlékeikben fejlődött ki e nép szellemi hozadéka – amelynek sorsa, a mi időnkben, ránk van bízva. A két magyar évszázad, amelynek kulturális és történelmi emlékezetével és életben tartásával, aktualizálásával foglalkozunk szintén
meghatározott valóságok és fordulataik során lett azzá, amilyen. A produkció gondolati és esztétikai értékei mögött rendre a történelem (az egykori valóságok) nyomait kutatjuk és tárjuk fel – a magunk kora és élete irányító tanulságául. Miért ne tehetnénk ezt a magunk jelenével is? Miért várjuk ki az ún. „történelmi távlatot” – az utókornak, a következőn nemzedékeknek engedve át a reflexiót. Vagy ez lenne a dolgok rendje? Egy biztosnak látszik: 2010 áprilisától nem egy új kormány, s még csak nem is egy új rendszer fordulójához érkezett a magyar társadalom története. Egy korszak fordulója látszik kibontakozni. Ebben az új korszakban kell újra meghatározni magunkat – összegezve és aktualizálva, amit az elmúlt húsz évben eddig tanultunk. (A folyóirat, amint a szó „gyöke” is mondja – folyamatos tudás-tágítás, tanulás folyamata.) Sokat, szinte tabula rasaként tanultunk a magyar társadalom két kurta évszázadában játszott szerepünkről, történelmünkről. Világosan, szabadon: azaz felelősen gondolkozni, erre csak ez a magunk mögött hagyott húsz év adott alkalmat. (Más kérdés, éltünk-e vele. Ezt megítélni valóban az utókor
feladata lesz évfolyamaink lapjairól.) S ehhez óvatosan már hozzá lehet szervíteni annak a húsz évnek is a tapasztalatát, amely megkezdi önálló korszakká, azaz: múlttá – ha közelmúlttá is – rögzülését. Milyen korszaknak nézünk elébe? Feladatunk-e megítélésének megérzékítése? Hadd ne tegyük le még a voksot. Kibontakozó paraméterei azt ígérik, hogy illúziómentesebben – a magyar zsidóságnak talán legjellemzőbb tulajdonsága: az illúziókhoz való viszony – nyúlhatunk ügyeinkhez, azonosságunkhoz,
önképünkhöz. Azaz tiszábban láthatunk, értékelhetünk, s netán dönthetünk, ha kell, sorsunkról. A Múlt és Jövő ehhez a tisztánlátáshoz szeretné hozzásegíteni olvasóit ebben az új korszakban – miközben folytatja pásztázását a soával lezárt két magyar-zsidó évszázad kincsei, tanulságai után, ahogy ezt indulásától tette.
HELYREIGAZÍTÁS:
2010/1 számunkban elmulasztottuk közölni, hogy Michael K. Silber A héberek szövetsége(1863–1875): egy ultra-ortodox protocionista utópia magyarországi gyökerei Palesztinában című írását Dezsényi Katalin fordította. A fordítótól ez úton is elnézést kérünk.
Szerző MÉJ
Kiadás ideje 2010
Oldalszám 126
Címkék hozzáadása:
Használjon szünetet a címkék elválasztásához. Használja az aposztróf jelet (') kifejezésekhez.