Skip to Store Area:

2009/1.

2009/1.

See other products by MÉJ

Küldjön E-mailt ismerőseinek

A borítón egész évben látható lesz a 20-as: az életkorunk. Az értékelést, sőt a talán kijáró elégtételt is későbbi koroknak engedjük át. Nem állunk ezzel egyedül, hiszen minden, ami új tradíció indulását jelentette Magyarországon, ugyanezt az évfordulót tartja.

Elérhetőség: Készleten.

1 220,00 Ft

Letölthető lapszám
Címlapok
Summary
Tartalomjegyzék
Bródy László: Költözés (vers)
Kiss Arnold: A Panaszfalnál (vers)
Kertész Imre: A muzulmán (részlet a Gályanaplóból)
Maria Janion: „Ha látszólag egészen másról beszélek, akkor is Auschwitzról beszélek” (esszé)
Krupp József: „Nem tudom, hogy tudom” Földényi F. László: „Az irodalom gyanúba keveredett”. Kertész Imre-szótár (recenzió)
Ember Mária – Kôbányai János: Halhatatlan beszélgetés (utolsó e-mail váltások Ember Máriával)
Louise O. Vasvári: Lefordított traumák, lefordított életek: holokauszt-túlélô magyar nôk az emigrációban (tanulmány)
Paul Celan: Két vers. Bevezette és németbôl fordította Mezei Judit
Csapody Tamás: Morvay István holokauszt-túlélô visszaemlékezése Hódmezôvásárhelytôl Boron át Nordhausenig (mélyinterjú)
Ayhan Gökhan versei
Várnai Pál: Halasi zsidók (Emlékezés)
László András: Lábjegyzet a történelemhez (önéletrajz-részlet)
Rapai Ágnes versei
Báger Gusztáv versei
Zorándy Sára: Családi kép (riport)
Peremiczky Szilvia: Spiró Gyögy: Fogságban (kritika)
Szécsényi András: Lovagias ügy. Epizód az antiszemitizmus történetéhez az 1930-as években (tanulmány)
Figyelô
Tételeket a kosárba Kosárba rak


A borítón egész évben látható lesz a 20-as: az életkorunk. Az értékelést, sőt a talán kijáró elégtételt is későbbi koroknak engedjük át. Nem állunk ezzel egyedül, hiszen minden, ami új tradíció indulását jelentette Magyarországon, ugyanezt az évfordulót tartja. Csendesen és magába fordulón. Nem azért, mintha a fordulat nem lett volna visszavonhatatlanul helyes és törvényszerű, hanem azért, mert nem hozott olyan változást, amely reménnyel tölthetne el. Ama holokausztban kicsúcsosodott, de közel száz éve vajúdó,mozgó vulkán- apokalipszis vége és katarzisa még mindig nem fénylett föl.Nem lélegezhetünk föl, hogy a magunk és világunk sorsa közelebb került volna
valamiféle megnyugtató állapothoz. Sem a magunké, sem a következő generációké. Épp ellenkezőleg. A válságokban megmutatkozó földmozgások, csak újabb, elsöprő erejű kitöréseket prognosztizálnak. Elképzelhetetlen tempójú technikai fejlődés, az apokalipszis tapasztalatainak 60 éves földolgozása, gyászmunkája után tartunk itt. Mintha mi sem történt volna, mintha semmit sem érne az apokalipszisban nyert, kultúrára fordítandó nagy tapasztalat. Lehet, pesszimizmusunk türelmetlen, hiszen az ember, saját léptékében érez és gondolkodik. Az előző apokalipszis is évszázadokig tartott – s bizonyos mértékben az sem szűnt meg soha. A zsidó nép „sorstalansága” mindkét apokalipszis gyújtópontjában állt, s a köztes kétezer évben is megmaradt az apokalipszis népének. Ebben a számunkban úgy idézzük fel saját történelmi jelenlétünket és éveink számát, hogy indulásunk – azóta klasszikussá nőtt – szerzőire helyezzük újra a hangsúlyt. A tíz éve elment Ember Mária emlékére, s a 80. születésnapját ünneplő Kertész Imrére. (S a szintén 80 éves, s egy számmal arréb csúszva ünnepelendő Heller Ágnesre.) Művük azért válhatott klasszikussá, mert az apokalipszissal szembenézésből nyerték ki anyagukat – mind poétikai, mind etikai értelemben. A magunk ünnepe szolgáló és tanú létünkben áll. Ezt kívánjuk magunknak – és ezzel legyen is elég a lepergett évek számával való foglalatoskodásból – a következő kerek, vagy örömtelibb fordulatokig.
Szerző MÉJ
Kiadás ideje 2009
Oldalszám 144
Címkék hozzáadása:
Használjon szünetet a címkék elválasztásához. Használja az aposztróf jelet (') kifejezésekhez.