Skip to Store Area:

2006/3


Előző számunkban e helyen azt ígértük, hogy holokauszt emlékezet (elmaradása), s a nemzetiségi státusba degradálás kísérlete kommentálása után ismét az eredeti feladatunkhoz térünk vissza: a zsidó kultúra terjesztéséhez és műveléséhez. Ha egy héttel később kerül nyomdába a szám, akkor nem írhattuk volna mindezt, hiszen a zsidó létezés olyan támadását kellett megélnünk 2006 nyarán, amely ismét megkérdőjelezte egy bármilyen elvont, tiszta szellemi létezésforma legitimációját. Izrael számunkra sohasem egy ország, hanem az ország. Vele lélegzünk és dobban a szívünk. Létezése a mi létezésünk is. A „libanoni háborút” nem egy háborúnak tudjuk Izraelnek a sajnos számos háborúja közül, hanem egy olyan eseménynek, amely rádöbbentett az ország elpusztítására szövetkezett erők nagyságára és engesztelhetetlen kitartására. A lehetőségre és dimenziókra, hogy egy adott technikai fejlődés, s egy adott világpolitikai konstelláció esetén, ez friss, a soá romjain elindult létezés egy újabb soába torkolhat. Erről szólnak a 2006/3-as számunkban barátaink aggódó írásai. Heller Ágnes: Zsidó háborúk című esszéje, Goldstein Imre verses háborús naplója, Smuel Triganó elemzése (Zsidók és a gyerekek), Sidra DeKoven Ezrahi megrendült írása David Grossman író, Uri nevű fiának eleste alkalmából, s Fehéri György szemléje a „konfliktus” németországi reakcióiról. Danny Postel beszélgetése a bebörtönzött (s a világszintű tiltakozás hatására szabadon engedett) Ramin Dzsabanbeglu iráni filozófussal, annak a felemelkedő hatalomnak a korántsem egyszínű belső viszonyaiba enged bepillantani, amely ma Izraelre, tehát a zsidó létezésre a legnagyobb veszélyt jelenti. (Az írást és az eligazító bevezetést, szintén Heller Ágnesnek köszönhetjük.) E szám másik szomorú fájdalma, lapunk és személyesen a szerkesztő atyai barátja, a zsidó tudományosság, valamint a cionista szellem nagy alakja, a Temesváron született Ezra Fleischer korai halála. Ariel Hirschfeld, Kőbányai János, Ari L. Goldman és Josua Grant írásai őt búcsuztatják. 1956-ot zsidó szemszögből tárgyalja Domán István önéletrajza, egy ritka mélységgel és önreflexióval megírt dokumentum. A lapunkban először megjelenő Anna Maria Habermann, a magyar-zsidó származású olasz írónő és orvos regényrészlete is ezt a kort, s benne a zsidó hőst mutatja be. Ezt a sok friss fájdalmat felvonultató számot szintén tragédia képeivel illusztráljuk. A new yorki World Trade Center elpusztításának ötödik évfordulóján készült fotóesszé (Kőbányai János: A gyógyulás helye) illusztrálja. Ez az esemény, korántsem paradox módon, mégis a reményre ad okot. Ha van társadalom (Európában, s különösen Magyarországon ilyen, oly szomorúan nincs), amely azonnal teret nyit a trauma kibeszélésének és feldolgozásának, az bármilyen tragédiára is emlékezzék: egészséges marad.
Szerző MÉJ
Kiadás ideje 2006
Oldalszám 1
Címkék hozzáadása:
Használjon szünetet a címkék elválasztásához. Használja az aposztróf jelet (') kifejezésekhez.