Sajnos, mint ez előrelátható volt, nem tudunk a holokauszt hatvanadik évfordulóján sem feloldódni az emlékek katarzisos emelkedettségében. A Magyar Holocaust Múzeum és Emlékhely helyett felállított Páva utcai épület, amelynek sorsával a múlt számunkban is foglalkoztunk, csak elmélyíti a fájdalmat és a kételyt a magyar zsidóság jelenével és jövôjével kapcsolatban. A szám tekintélyes részét foglalják el a projekt kudarcával kapcsolatos dokumentumok. Amelyek egyaránt érintik a felelôs politikai és az intézmény sorsával foglalkozó vezetôk tevékenységét, de a magyar társadalomét is, amely „cinkosan” és részvétlenül nézte az emlékezés ellehetetlenülését, vagy a sajtót, amely nem segítette, vagy meggátolta a diskurzus kibontakozását. Heller Ágnes A zsidókérdés megoldatlansága címû nagyívû esszéje nem ezzel a témával foglalkozik, de mégis idetartozik. A terrorizmus és az új (régi) antiszemitizmus jelenségébôl bontja ki 2000 év „zsidó kérdésének” a megoldatlanságát, azaz a messiási gondolathoz közelálló álláspontját. Ennek a számnak az is a spontán módon megnyilvánuló sajátossága, hogy olyan nem magyar születésû szerzôket mutatunk be, akik a magyar holokausztról felfedezô értékû kutató munkába fogtak. Az ismeretlen amerikai jelentés írója már a holokauszt ideje alatt, 1944-ben összefoglalta a magyar zsidók tragédiájának eredôit. A német Peter Moses-Krause, hogy megírja tanulmányát Lili Jacob Meier Auschwitz-albumáról, példaértékûen mélyedt el a magyar holokauszt történetében. Hasonlóképpen az amerikai Saul Toster, aki nagyszerû kutatómunkát végzett, hogy megôrizze Adler Miklós debreceni mûvész munkásságának és tanúságának emlékét. Az izraeli Guy Meron – eleddig elôször – tüzetesen átvizsgálta a magyar zsidó sajtót a holokauszt árnyékában. Ezek az írások reményt nyújtanak arra nézvést, ha nem is Magyarországon – de a magyar zsidók tragédiája visszhangot vált ki a világban, ha nem is a magyar világban, ahol megtörtént. Számunk emelkedettségét biztosítják a jelenlegi magyar zsidó irodalom jeles képviselôi: Székely Magda, Mezei András és Röhrig Géza versei, Gergely Ágnes prózája, Bacskai Sándor szociográfiája, s valamint új szerzônk, az izraeli–magyar Sihri Zsuzsa dokumentum novellája. Valachi Anna nemrég elhunyt barátunk, Virág Teréz pszichológus munkáját foglalja össze, akinek a holokauszt ütötte sebek volt a fô munkaterülete. Földényi F. László egy Magyarországon eddig nem ismert nagy festô, Felix Nussbaum a holokauszt árnyékában alkotott életmûvét mutatja be, Papp Kornélia a náci Németország nyelvi sajátosságairól írt elemzést.