Leírás
Ember Mária írta az egyik legelső hiteles emlékező dokumentum prózát a magyar holocaustról (Hajtűkanyar). A rendszerváltásban megnyílt lehetőségekkel élve kötelességének érezte, hogy körüljárja a ki- és elmondhatatlan tapasztalatát, hogy a kollektív emlékezésbe oldja a magyar és zsidó tragédiát. Esszé, oknyomozó újságírás, riport, történelmi búvárkodás után ez a könyve összegzi az átélt és a megkutatott történelmet. Az azonosulás folyamatában kitágított műfajok és ismeretek ebben a művében felszárnyaltatják az emlékező életanyagát. A műfajteremtő lírai szociográfia a gyermekkor szűrőjén keresztül az egész század távlatából elemzi a magyar-zsidó összeélés kudarcát. Az abád-szalóki mikrovilág kitágul az egész világ képévé, miközben a falusi magyar-zsidó együttélés ritka élességgel és aprólékossággal megrajzolt dokumentumát nyújtja. Az így közvetített ismeret sokkal hitelesebb, mélyebb és igazabb, mint amelyet bármely ,,szaktudomány” képes nyújtani, mert kitűnően megrajzolt jellemeken, helyzeteken és történetekben beszéli el a megemésztetlen múlt kataklizmáit.