2010/1
Megjelenés ideje: 2010. 04. 15.
Folyóirat ára: 1450 Ft
Szerkesztő az olvasóhoz
E számunk témáját az alkalom szülte. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége 2010 tavaszán Izrael lesz, valamint ez év májusában van Theodor Herzl születésének 150. évfordulója. Az évfordulók és más, múltra utaló ünnepi alkalmak, ha nem is szakítanak ki a jelenből, de nem biztos, hogy együtt haladnak a jelen történelme fő sodrával. Amikor ez a szám napvilágot lát, olyan fordulatra lehet számítani Magyarországon, amely noha nem áll érdeklődésünk fókuszában – a magyar és a zsidó kultúra találkozási pontjain –, de erőteljesen megváltoztathatja a kultúra termőtalaját. Különösen a zsidó kultúráét – sőt: a zsidóegzisztenciáét. Hasonló a helyzet Izraelben is, ahol a „lángoktól ölelt kis országot” meghatározó kapcsolatrendszer roppant meg, vagy csak mozdult meg nem kevéssé vészjóslóan.
Az utóbbi egy-két számunk írásaiban elszaporodtak a bennünket meghatározó körülmények rohamos megromlására vonatkozó utalások, komor aggodalmak, s pártok nevei, elkeseredett jóslatok bukkantak föl a szövegekben. Jómagam ezeket – a szerzők indulatait megértve, és mégis a türelmüket kérve – rendre kihúztam. Azzal a, lehet kivagyi, gőggel, hogy amivel mi foglalkozunk, az magasabbrendű dimenzióba tartozik. Az oly múlandó politikai pártnevek, s a hozzájuk rendelt percéletű jóslatok idegenül csengenek a szellem területén. Hogyan lesznek majd értelmezhetőek, akár évtized múlva is? Hiszen abban a reményben és tudatban hívom meg és rendezem a Múlt és Jövőbe a szövegeket, a közleményeket, hogy ebben a keretben idő- és értékállóságot nyerhetnek.
Ugyanakkor nem titkolhatom el a kételyt: lehet, hogy nincs igazam, ez a szellemi magatartás bizonyos helyzetekben nem helyes, nem működik.
Foglalkozni kellene a jelen egzisztenciális fenyegetettségeivel! Annál is inkább, mert, ami ezeket a változásokat okozza, szintén a múlt „mélységesen mély kútjaiból” tör fel. Hagyományokból, amelyeknek a fejlődésívét ki lehetett volna számítani. Ha nem lenne paradoxon a szó használata itt: ezek az ismeretlenből (elfojtott emlékezetből) felszínre bukkant jelenségek kultúrát és attitűdöt folytatnak – amelyet csak a történelem diktatorikus korszaka zsibbasztott tetszhalottá. S a zsidó válasz szintén hagyományba illeszkedik – hiszen ama klasszikus meghatározás szerint, a történelem nem azért mutatja meg magát, hogy példáját és tanításait, netán útmutatásait megfogadják. Talán „direktben” meg kellene húzni a párhuzamot a múlt és a jelen között – a jövő döntéseinek a megalapozása érdekében. Vagy csak a nyomot hagyás igényével? Ez a médium legyen archívuma annak is, hogy milyen kételyeken mentünk keresztül ama általunk ismeretlen, de uralni kívánt jövő megragadásának irányában? Mire támaszkodtunk, mibe kapaszkodtunk, vagy mit engedtünk el? Ama szellem, s kultúra magaslese, amely pillanatok alatt üres szólammá lehet a bennünket körülvevő körümények szorításában?
A választ nem tudom, de a kételyeimnek ehelyütt nyilvánosan is hangot adok azzal a gondolattal, hogy a most induló, a magunk évfordulóját – két évtizedét – követő évfolyamban, ha nem is a percléptékű eseményeknek, de a róluk való diskurzusnak helyet kívánok nyújtani. Annál is inkább, mert olyan fordulóponthoz érkeztünk, amikor az egzisztenciális kérdések, ha nem is nyomják el a kultúra primátusát, de újfajta kihívások próbájának vetik alá. Megfelelni pedig a mi, s az általunk képviselt kultúra felelőssége.
E szám két – „alkalom adta” – hősének, Theodor Herzlnek és Avigdor Hameirinek, e két par excellence kultúrának elkötelezett magyar zsidónak a történelmi nagysága – és számunkra tanulsága – abban áll, hogy ők képesek voltak a kultúrából eredú prófétai víziókat az egzisztenciát
megváltó cselekvéssé alakítani.
TARTALOMJEGYZÉK
Röhrig Géza: Honvágy (vers)
Avigdor Hameiri: Ez az a föld (vers)
A. B. Jehosua: Izraeli Állam (esszé)
Avigdor Hameiri: A Phönix (önéletrajz-részlet)
Kosztolányi Dezső: „Zsidó köztársaság” (Cikk a Balfour-nyilatkozatról)
Kosztolányi Dezső: A hervadt nyelv költője; A serleg; Sárga alkony; Egy csepp tinta (műfordítások héber költőktől)
Avigdor Hameiri: Blau Lajos a primadonna öltözőjében (önéletrajz-részlet)
Heller Ágnes: Herzl Tivadar 150 éves (esszé)
Slomo Avineri: Herzl cionizmusa: történelmi elemzés és politikai látomás (esszé)
Michael K. Silber: A héberek szövetsége (1863–1875): egy ultra-ortodox protocionista utópia magyarországi gyökerei Palesztinában (tanulmány)
Steven E. Aschheim: Cionizmus és európaiság (tanulmány)
Itámár Jáoz-Keszt: A hit jele; Két gyertyaszál (versek, fordította: Gergely Ágnes)
Peremiczky Szilvia: Álomtól a félálomig. A modern héber irodalom vázlata Herzltől Ozig (tanulmány)
Ágoston Vilmos: Ha olyan időket élnénk. Ámosz Oz Budapest Nagydíja (könyvkritika)
Kőbányai János: Kézirat az Atlantiszról. Avigdor Hameiri önéletrajzai (tanulmány)
Avigdor Hameiri:Találkozásom Bialikkal (cikk)
Itámár Jáoz-Keszt: A különleges dosszié – találkozás Avigdor Hameirivel (emlékezés)
Peremiczky Szilvia: A fordító magányossága. Kortárs magyar költők Izraelben (ismertetés)
Forgách András: Adzsami – antropológia vagy művészet? (filmkritika)
Röhrig Géza: Mózes; Isten a tűző napon senyvedő jónáshoz (versek)
Goldstein Imre: a halálról ma sem írok; agyfogyatkozás (versek)
Kőbányai János fotóesszéje Raj Tamásról
Raj Ferenc búcsúja testvérétől
Heller Ágnes: Tordai Zádor élete és halála
Schőner Alfréd: Égszínkék és bíborvörös. Megnyitó Miriam Neiger-Fleischmann budapesti kiállításán
Peremiczky Szilvia: Színek és éve(zrede)k. Miriam Neiger-Fleischmann művészete (cikk)
Zorándy Sára – Sipos Dániel: Családi kép I. II. III.
Figyelő
A 2009. évfolyam tartalomjegyzéke
|
|
