Az új Múlt és Jövő folyóirat

2004. 08. 10. 12:44:36 | Utolsó módosítás: 2004. 08. 10. 12:44:36

(A magyarországi cionista mozgalom a második világháború után)

A magyarországi cionizmus 1945 és 1949 közötti története több síkon és több értelemben is megragadható.* A cionizmus, amely a holocaust utáni magyar zsidóság legdinamikusabban fejlôdô irányzatává vált, külsô és belsô szemmel is megfigyelhetô. Úgy is szemlélhetjük - s ezt teszik is sokan -, mint egy, a magyar politikai hatalommal kapcsolatban álló mozgalmat. Mi viszont úgy véljük, hogy egy ilyen históriának az összes rendelkezésre álló eszközt fel kell vonultatnia, és mind a belsô krónikát, mind a külsô reflexiót tartalmaznia kell, azaz a magyarországi cionizmus történetét csak a cionista világmozgalom és a magyar zsidóság történelmének felidézésével együtt és egyszerre lehet tárgyalni. A mozgalom belsô dinamikáját és a külvilágra gyakorolt hatását (melyet nem mindig követett az intézményrendszer) csak így figyelhetjük meg.1
A cionizmus nagyarányú felfutását - sajnos - nem lehet elvonatkoztatni a magyar zsidóság pusztulásától, s mint a zsidó történelemben annyiszor, a megújulás a tragédia után következett be.
Az 1945-ös év eleje katasztrofális állapotban találta a magyar zsidókat.2 1945 végén 255 ezer zsidó élt az 1944-ben Magyarország ellenôrzése alatt álló területeken. Ebbôl 144 ezer Budapesten, 199 ezer a trianoni területeken. A Budapesten lakók közül 119 ezer a fôvárosban érte meg a felszabadulást.3 1945 végén a trianoni Magyarország vidékén élô 46 ezer zsidóból 6 ezren szabadultak fel munkaszolgálatos századokból, 40 ezren pedig a különféle koncentrációs táborokból tértek vissza.
A trianoni Magyarország zsidóságát ért több mint 300 ezres veszteség (a 600 ezer áldozatot a csatolt területek zsidóságát ért veszteségnek hozzáadásával számították ki) ráadásul kedvezôtlen demográfiai szerkezettel is társult. A veszteségek vidéken voltak a legérezhetôbbek, hiszen a vidékre visszatértek között alig volt húszévesnél fiatalabb. A budapesti zsidóság sokkal "kedvezôbb" helyzetben érte meg az üldözések megszuntét, hiszen nagy tömegei életben maradtak.4
A helyzeten az amerikai Joint és az év végén megalakult Ezra ('Ha-Ezra) szervezet próbált meg segíteni. Itt jutott kiemelkedô szerephez az erdélyi cionista újságíró és lapkiadó, Marton Ernô, aki még 1944-ben oly sokakkal együtt Romániába szökött. Itt már megfigyelhetô az a világháború idején megindult folyamat, hogy a cionisták fokozatosan kiléptek (mert ki tudtak lépni) az addigi mozgalmi gettóból, és nyitottak a külvilág felé: azaz olyan feladatokat vállaltak el, amelyeket addig mások végeztek: segítettek az életben maradottakon, és szervezték a szociális munkát.
Marton jó kapcsolatot épített ki a román kormánnyal és a Nemzetközi Vöröskereszttel, s 1945-ben a Vöröskereszt egy újonnan alakult részlegének irányításával bízták meg.5 A részleg a szovjet csapatok engedélyével terjesztette ki tevékenységét Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország felszabadított területeire. A Joint segítsége mindenre kiterjedt: 1945-ben több mint 40 ezer embert segélyeztek. A Joint munkájában részt vett többek között a sómér Groszmann Sándor is, aki a szervezet szociális segélyezési osztályát vezette.
Groszmann Sándor (Ben Erec Grossmann) a háború utáni cionista mozgalom egyik legfontosabb személyisége volt. Már a harmincas évek elején feltunt mint a miskolci helyi szövetség titkára, és a miskolci Hasomer Hacair vezetôjeként is ismert volt.6 A miskolci sómérok már abban az idôben is jó kapcsolatokat építettek ki a kommunistákkal. 1935-ben a kommunista "buncselekménnyel" vádolt Weisz Pál a Groszmann Sándor miskolci, Szinva utcai lakásán folyó megbeszéléseken is részt vett.7 Groszmann lakása volt a sómérok gyülekezôhelye. A második világháború után Groszmann a Hasomer Hacair egyik vezetôje lett, és fontos írásokat közölt a sómér hetilapban, a Haderechben (Az Út).
A már említett Ezra szervezet küldöttséget indított Kassára, és Miskolcon átmeneti tábort hozott létre a koncentrációs táborokból visszatértek számára.8 A táborban orvosi segítséget nyújtottak, élelmet és pénzt adtak a volt deportáltaknak. Az akció lebonyolításában nagy szerepet kapott Joel Palgi, a Szochnut elsô 1945 utáni magyarországi kiküldötte (azaz sliahja). Az Ezra késôbb a Briha, az illegális kivándoroltatás fedôszerve lett.
A kisgazda rokonszenvérôl ismert neves ügyvéd, dr. Görög Frigyes vezetésével megalakult az Országos Zsidó Segítô Bizottság (OZSSB), amelyben a különféle zsidó szervezetek, így a cionisták is képviseltették magukat.9 Az OZSSB egyik alosztálya a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) volt. A DEGOB több kutatóakciót indított a koncentrációs táborokba, hogy azonosítsa és hazajuttassa az életben maradt magyar zsidókat.
Az Országos Zsidó Segítô Bizottság a Joint egyik igazgatási szerve lett.10 A Joint muködése nélkül a magyar zsidóság életkörülményei még rosszabbak lettek volna.11
A háború után a magyar zsidók jogegyenlôsége is helyreállt.12 Az elsô zsidó közösségek hivatalosan Budapesten alakultak meg. Kahan-Frankl Samut az Ortodox Hitközségek Központi Irodája, Stöckler Lajost pedig a Magyar Zsidók Országos Irodája elnökévé választották. Ôk egyébként az ortodox és a neológ hitközség vezetôi is voltak.13 A zsidó közösségek vezetôi síkra szálltak a kárpótlás mellett, de nem sok sikerrel.
Többen a már elmúlt idôket akarták visszahozni. Az ortodoxia megpróbálkozott azzal, hogy felépítse a "Tóra világát", azaz újraindítsa a jesivaoktatást.14 A tanítás több helyen is megindult: Szombathelyen Rav Joszef Grünwald irányításával, Egerben (Erlau) Rav Jochanan Szofer vezetésével, Pakson Rav Baruch Cvi Moskovits irányításával és Nyíregyházán Rav Mordechai Grünfeld felügyelete alatt. Miután azonban Rav Grünfeld a budapesti av bet-din, azaz a rabbinikus bíróság vezetôje lett, tanítványainak jó része Soltvadkertre (Vadkert) Rav Simon Jehezkiél Jaku/o/bovits tanházába ment tanulni. Végül is a magyar kormánytól ez utóbbi és a paksi jesiva kapott muködési engedélyt, s ezek bizonyultak tartósnak. A többi jesiva 1948-49 körül megszunt.15
A zsidóság és a hatalom viszonyát jelentôsen megterhelte a múlttal való szembenézés. A helyzetre jellemzô, hogy még a baloldali pártok sem voltak képesek a kellô empátiával kezelni a hazai zsidóságot. Nem pusztán pszichológiai problémáról volt szó azonban, hanem egyszeruen jó kapcsolatot akartak kiépíteni a magyar társadalommal. Ehhez hozzátartozott az is, hogy 1945. március 25-én a Szabad Népben Darvas József kioktatta a zsidókat: ne követelôddzenek, mert más rétegek is szenvedtek a múltban.
A kifosztott, áruhiánnyal és inflációval küszködô országban hamar kialakult a feketepiac. Mivel ebben sok zsidó is aktívan részt vett, a keletkezô új antiszemitizmus is felfedezte régi-új tárgyait. A kommunisták "népmozgalmat" indítottak a feketézôk ellen, s ez 1946-ban pogromokhoz (Ózd, Sajószentpéter, Tótkomlós, Kunmadaras, Diósgyôr) vezetett. Az 1946. július 30-án lezajlott miskolc-diósgyôri incidensre a cionisták az új idôk szellemében reagáltak. Egy budapesti hahsarán (átképzô "telepen") körülbelül háromszáz fiatal gyult össze, és Stöckler Lajos által üzentek a politikai rendôrségnek: ha nem áll helyre a rend, ôk fogják helyreállítani.16 A sajátos rendteremtési akcióra végül nem került sor.
A pogromok bírósági tárgyalása sok kívánnivalót hagyott maga után, és a kommunisták egy idô után felhagytak a veszélyessé vált "népmozgalom" szervezésével.
A háború utáni helyzetet alapvetôen meghatározta, hogy a Kommunista Párt egyre nagyobb befolyásra tett szert a zsidó intézményekben. A Jointnak is volt kommunista pártszervezete.17 A Joint népjóléti miniszteri biztosa, a Joint-Comitéban helyet foglaló kommunista Zeitinger Jenô a juttatások "helyes" elosztását ellenôrizte.18 Zeitingernek "köszönhetôen" a Joint költségvetésének mintegy öt százalékát baloldali pártok (fôleg az MKP) szociális intézményei, például a Rákosi Mátyás Gyermekotthon kapták. A kommunisták mindig is riválisuknak érezték a cionistákat, hiszen nem nagyon tudták irányítani ôket, ráadásul a zsidó nemzeti mozgalmat nemzetközi jellege és nyugati kapcsolatai kifejezetten gyanúba keverték.
A Belügyminisztérium népjóléti biztosa, a pénzügyi muveletek ellenôre a szintén kommunista dr. Harsányi István, az Országos Munkabér-megállapító Bizottság fôtisztviselôje volt, s "mintegy" másodállásban látta el ezt a tisztséget.19 Fontos szerepet töltött be még dr. Benedek László, a Zsidókórház kommunista igazgató-fôorvosa, aki anticionista volt. Benedeket késôbb a cionisták többször is el akarták távolítani, de próbálkozásuk nem járt sikerrel.
A második világháború után a cionisták ismét legálisan muködhettek.20 A cionista szövetség ideiglenes elnöke az 1945. február 2-án megválasztott dr. Geyer Albert lett, akit a meggyilkolt Komoly Ottó helyére választottak.21 Geyerrôl sokáig azt hitték, hogy nem élte túl az üldözéseket, mert csak 1945 januárjában adott életjelet magáról. Ôt késôbb a hitközség alelnökévé is megválasztották.
A cionista szövetség vezetésébe négy cionista pártból választottak be tagokat: a Mizrachiból (vallásos cionisták), a Klál Cionista Pártból (polgári cionisták), Hasomer Hacairból és az Ichud Mapaiból. Mind a négy pártnak volt ifjúsági és - mint azt késôbb látni fogjuk - Haoved szervezete. A Mizrachi ifjúsági szervezete a Bne Akiva, az Általános Demokratikus Cionista Blokké (Klal Cionista Párt) a Hanoar Hacioni, a Hasomer Hacairé az ugyanolyan nevu mozgalom, a Mapaié a Makkabi Hacair és a Dror Habonim. Ez a felállás csak 1946-ban változott meg.22
1945. június 21-én a Zeneakadémia nagytermében cionista nagygyulést rendeztek, amelyen több ezer ember vett részt. A nagygyulésen felszólaltak a cionista pártok képviselôi, valamint a cionista meggyôzôdésu dr. Herskovits Fábián, akit a Dohány utcai zsinagóga fôrabbijának választottak meg.23 Herskovits 1947-ig az Általános Demokratikus Cionista Blokk elnöki tisztét is betöltötte. A gyulésen a revizionista Betar képviselôje is részt vett, ami sokak szemében a cionisták egységének bizonyítéka volt, bár a baloldali pártok ellenszenve és vádaskodásai miatt a revizionisták nem tudtak bekapcsolódni a cionista munkába.
Az új idôk új szelére jó példa az 1945. június 21-én, a cionista nagygyulésre felvonuló pesti cionista felvonulók esete.24 A reakciók mindkét oldalon elmaradtak a várttól: "…Nem lepett meg, ahogy Budapest népe fogadott bennünket. Az arcokon ugyanaz az indulat ült, mint régen" - fogalmaz egy klálcionista kiadvány.25 S a kommunisták hivatalos reagálása már elôrevetítette a jövô árnyékát: a Szabad Nép június 22-i száma ugyanis a Hitlerjugend felvonulásaihoz hasonlította a cionista ünneplôket.26
Ez az írás élénk reakciót váltott ki a cionista baloldalon: a válaszok az értetlenségtôl a megadásig és a részleges visszavonulásig vezettek.27 Majd Groszmann Sándor egy júliusi Haderech-számban az utóbbi mellett tört lándzsát, s leszögezte, hogy az ország felépítése az elsôdleges. Tudatában vannak annak - állítja -, hogy helytelen volt a felvonulás, de "az ifjúság most elôször érezte a szabadság szelét, és ennek tulajdonítható, hogy kiment az utcára. A cionista ifjúság megszünteti ezeket a felvonulásokat, nem azért, mintha egy pillanatig elismerné azt, hogy az a legkisebb mértékben fasizmust jelent, hanem az összefogás magasabb érdekei szempontjából (kiemelés tôlem - N. A.)".28
Az 1945 júniusában összeülô Keren Kajemet Lejiszrael, azaz a Zsidó Nemzeti Alap elnökéül ismét dr. Kôrösi Kornélt választották meg. Még ugyanezen év nyarán mondott le tisztségérôl a mizrachista Krausz Miklós (Mose Krausz), a Palesztina Hivatal elnöke. Krausz ellen, aki 1934-tôl dolgozott a Palesztina Hivatalnál, az Ichud Mapai, a klálcionisták és részben a Dror-Habonim részérôl merültek fel különféle kifogások. 1945 júliusában a Szochnut - látva a vitákat - dr. Nátán Sándort (Simon Natan) nevezte ki a hivatal élére, bár Nátánnak Krausszal együtt kellett dolgoznia.29 Ez az együttes munka 1946 elejéig folytatódott. Az 1946. március 3-án Budapestre utazó Chaim Barlas részt vett a Palesztina Hivatal ülésén, s kifejtette, hogy nem személyes okokból váltották le Krauszt, hanem a "cionista tábor" új erôviszonyai miatt.30
A cionista intézmények székhelye az Arany János u. 29. számú ház volt, itt nyitották meg a Komoly Ottó egykori elnökrôl elnevezett könyvtárat.31
A Jointban folyó munka késôbb nem volt mentes a pártküzdelmektôl, de a Stöckler- és a Görög-"csoport" is élesen szemben állt egymással.32 1945. június 7-én a Joint vezetôi látogatást tettek Csokin ôrnagynál, a Szövetséges Ellenôrzô Bizottság egyik vezetôjénél, és ô kifogásolta a Joint politikai tevékenységét.33
Cionista csoportok már 1945 augusztusában-szeptemberében részt vettek az ország újjáépítésben. A Közlekedésügyi Minisztériumnak tett ajánlat következtében 200 fiatal és fôleg baloldali cionista fiú és lány kéthetenként egy-egy napot dolgozott a Ferencvárosi teherpályaudvaron.34 A különbözô cionista kollektívák munkájának összehangolására jött létre a Joint Munka- és Üzemszervezô Csoportja 1945. október 1-jén. A központi felügyelô szerv az Üzemszervezô Rt. volt. A csoport kikölcsönzött, illetve bérbe adott eszközöket, és ezért késôbb bizonyos százalékot kért.
A kivándorlási hajlandóságra jellemzô, hogy Petô Ernô, a Pesti Izraelita Hitközség 1945. június 29-én tartott bizalmas értekezletén 30-40 ezer fôre becsülte azok számát, akik ki akarnak vándorolni.35
1945. november 7-én Szenes Hanna halálának elsô évfordulójára az ifjúsági mozgalmak kezdeményezésére emléktáblát lepleztek le a Hôsök Emléktemplomában. November 11-én a cionista szövetség emlékülést szervezett a meggyilkolt ejtôernyôsnô tiszteletére.
A magyar zsidóság belsô erôviszonyai megváltoztak, s a herzli jelszó, a "hitközségek meghódítása" már reálisabbnak tunt, mint azelôtt: jó példa erre az, hogy a cionista dr. Gellért Endrét (késôbb Izraelben Elijahu Galor) a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelôjévé választották meg. Az új tanfelügyelô komoly erôfeszítéseket tett a zsidó-nemzeti nevelés megerôsítésére. Vajda Zsigmondot (Szimcha Vajda), a Poale Cion egyik vezetôjét a muszaki csoport vezetôjévé nevezték ki.36 A hitközségben egyébként a húsz képviselô-testületi tagból öten cionisták, heten pedig procionisták voltak. A cionisták a szegedi, a debreceni és a miskolci hitközségekben is komoly pozíciót szereztek.37
November 25-én a magyar zsidó szervezetek a Royal Színházban tartott megmozdulásukon szolidaritásukról biztosították a jisuvot.38 A magyar zsidóság összes vallási és politikai irányzatának képviselôje megjelent a gyulésen, de ott volt dr. Balogh István államtitkár is. A cionizmus ezzel kvázi hivatalos irányzattá vált.
Az ortodox hitközség három elöljárója közül az egyik, Salamon Mihály cionista volt. Az újra meginduló zsidó iskolák nagyrészt alkalmazták a volt munkácsi héber gimnázium tanerôit.39
1945 ôszén megérkeztek az elsô alíjaengedélyek, minimális számban, s csak késôbb sikerült ezeket az engedélyeket kihasználni. Ugyanezen év novemberében a magyar kormány engedélyt adott egy zsidó újság kiadására: az Új Élet november 13-án jelent meg. Új fejlemény volt a Tarbut zsidó gimnázium megindítása is, mely a Rabbiképzô Intézet épületében muködött.
Az Üzemszervezô Rt. 1946. január 18-án megtartott igazgatósági ülésén elnökül megválasztották Groszmann Sándort.40 Helyetteséül, akadályoztatása esetére dr. Heller Imrét jelölték meg. Ezzel a lépéssel összefüggésben a Joint Vidéki Osztálya elhatározta, hogy dotációja egy részét "konstruktív segélyre" fordítja, s hogy ez az Üzemszervezô Rt.-n keresztül fog történni. Az Üzemszervezô Rt. - átképzési célokra - megvette a Sterol borotvapengegyárat és a Goldberger-féle kötôszövôüzemet. A budapesti Jász utca 37. szám alatti dobozgyárat pedig bérbe vették. A cionista szervezetek - még az Agudat Jiszrael is - bejelentette az Rt.-hez kollektíváit.41 Az Üzemszervezô Rt. nem zárkózott el a jesivák támogatásától sem, de csak azzal a feltétellel, hogy az ott tanuló fiatalok napi négy órán keresztül ipari átképzésben fognak részesülni.
A magyar zsidóság élénk figyelemmel kísérte a Palesztinában történteket. Az 1945 ôszén létrehozott és az európai zsidóság, illetve Palesztina helyzetét figyelemmel kísérô Angol-Amerikai Palesztina Bizottságot 1946 február végén Budapestre várta a magyar zsidóság. Miután a bizottság látogatása elmaradt, a Pesti Izraelita Hitközség valamelyik (nem világos, hogy melyik) képviselôje adta át a Bécsben tartózkodó bizottságnak az ötvenoldalas magyar-zsidó memorandumot.42
1946. március 3-án tartották meg a felszabadulás utáni elsô országos cionista gyulést. Dr. Geyer Albert lemondott tisztségérôl - tiszteletbeli elnökké választották -, s szövetség új vezetôjéül a mizrachista Salamon Mihályt választották meg.43 A gyulésen a pártok képviselôi a szabad alíjáért és a zsidó állam megteremtéséért szálltak síkra. Az új cionista vezetés tisztelgô látogatást tett a köztársasági elnöknél, Tildy Zoltánnál. Tildy meleg szavakkal emlékezett meg az általa nagyra becsült Komoly Ottóról.
A cionisták a vallásos életben is egyre nagyobb megbecsülést szereztek. A mizrachista dr. Rosenbaum Tibort (Pinchaszt) Kisvárda ortodox fôrabbijává választották, s ez alapvetô változást jelzett a korábbi évtizedekhez képest, amikor is a vallásos körök jórészt anticionisták voltak.44 Az 1946 decemberében Bázelban megrendezett XXII. cionista kongresszuson a magyar küldöttséget tizennégyen képviselték: négy mizrachista, három klálcionista, három sómér, egy Achdut Haavoda-tag, két Ichud Mapai-tag és Salamon Mihály, az elnök. Az eladott sékelszám több mint 95 ezer volt.45
Az ifjúsági mozgalmak tevékenysége még a háborúban megkezdôdött. Romániába mentettek ki fiatalokat, részben a túlélés, részben a majdani alíja reményében.46 A romániai cionisták segítettek abban, hogy a magyarországiak átmeneti központokat rendezzenek be. Ezek közül több a késôbbiekben hahsara lett.47
A cionisták egyik legfontosabb tevékenysége a gyermekotthonok felállítása volt. A koncentrációs táborokban elpusztított vidéki árva gyerekek számára fontos hellyé váltak a gyermekotthonok. A fizikailag leromlott és lelkileg megviselt árvák (vagy félárvák) itt szigorú mozgalmi nevelésben részesültek, de ezen intézmények hatóköre és befolyása jóval meghaladta a mozgalmi kereteket. Mindegyik cionista mozgalom szervezett ilyen otthonokat, a pénzügyi hátteret pedig a Joint biztosította. A munkát a sómér Mose Alpan (vagy Pil, eredetileg: Elefánt Márton), majd késôbb Perec Révész, a Makkabi Hacair tagja irányította. A cél az volt, hogy a gyerekeket élelemhez juttassák, ezért az élelmiszerrel jobban ellátott vidéken hoztak létre nagy gyermekotthonokat. A Hasomer Hacairt már 1945 februárjában gyermekotthont hozott létre Békéscsabán. A Hanoar Hacioni nyolc és tizenhárom éves kor közötti gyermekeket küldött le Debrecenbe. Szovjet tisztek és kommunista vezetôk egyaránt segítettek ezeknek az otthonoknak a létrehozásában és a megfelelô felszerelés és élelmiszer beszerzésében. Áprilisban Szegeden alakult meg két gyermekotthon: az egyik a Dror-Habonim, a másik a Makkabi Hacair felügyelete alatt. Szegeden a Joint gyermekosztálya központi hivatalt is felállított. A Bne Akiva és a Mizrachi Budapesten és környékén hozott létre otthonokat. Deszken - a Tarbut héber kultúregyesület segítségével - gyerekfalut alapítottak. Késôbb itt - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyével - általános és középiskolát hoztak létre, ahol a vallásos-cionista nevelés az állami követelményrendszer betartásával párosult. 1945 júliusában már öt, decemberben tíz gyermekotthon muködött vidéken. Budapesten ebben az idôben harmincnégy gyermekotthon létezett, megközelítôleg háromezer gyerekkel és háromszázötven felnôttel. Az otthonok több szempontból is különböztek egymástól: voltak kisdedotthonok, otthonok tízéves korig és tíz-tizenöt évesek számára. A tizenöt és tizenhét éves korúak otthonait Mittel-hahsaráknak hívták. 1946 elején a Palesztina Hivatal a cionista ifjúsági mozgalmak képviselôivel, a WIZO-val (a cionista nôszervezettel) és a Joint gyermekosztályával együttmuködve létrehozta az Ifjúsági Alíja Bizottságot.48
1946 áprilisában a fôvárosban kétezernyolcszáz, a vidéken négyezer gyereket gondoztak a különféle otthonokban. A cél az volt, hogy testi és lelki szempontból felkészítsék a gyerekeket az alíjára (Alijat ha-noar). Végül is a Briha keretében 1946 ôszéig kétezerötszáz gyermek hagyta el Magyarországot.
1945 nyarán érkeztek meg az elsô sliahok (küldöttek) az országba. Ôk a Moszad Le-Alija Bet emberei voltak, s a brihát segítették elô. A briha, azaz a menekülés a közép-kelet-európai zsidóság nagy, szervezett erec jiszraeli bevándorlása volt. Magát a mozgalmat is így hívták, s a ki/bevándoroltatást végzô szervezetet is így nevezték.
Megérkeztek a kibuci mozgalmak emberei is.49 Késôbb is megfigyelhetô volt az a jelenség, hogy a sliahok száma inkább függött az erec-jiszraeli/palesztinai erôviszonyoktól, mint a magyarországi helyzettôl. A Hasomer Hacair két sliahja június elején érkezett meg, a Hanoar Hacionié a Moszad le-alija bét keretében jött Magyarországra. Egyikük, Levi Argov Joel Pálgit váltotta fel a Briha ügyeinek intézésében. Az idôk folyamán még öt Hasomer Hacair sliah érkezett Magyarországra, köztük Arje Jaari (Hunwald Pál), a mártírhalált halt Szimcha Hunwald (Hunwald Sándor) testvére. A Kibbuc Hameuchad 1945 és 1946 között körülbelül tíz sliahhal rendelkezett.
Az ifjúsági mozgalmaknak olyan korcsoporttal (22-35 éves korúakkal) is foglalkozniuk kellett, amellyel korábban nem volt dolguk: most e rétegeknek is szállást és munkát kellett találniuk. Új szervezeteket alakítottak számukra: az Ichud Mapai havérjai létrehozták a Haoved Haszocialiszti mozgalmat, a Hanoar Hacioni Haoved Hacioni néven újjáalakította Haoved mozgalmát, a Hasomer Hacair pedig megalakította a Haoved Haborochowi mozgalmat.50
A második világháború elôtt minden cionista párt külön halucszervezettel rendelkezett. Ez az állapot 1943-ban megváltozott: ekkor jött létre a Haluci Bizottság (Vaadat Chalucit), melyben a pártok képviselôi vettek részt. A német megszállással alakult meg a Vaadat Hagana, azaz a Védelmi Bizottság.51
A második világháború alatt megalakult Hechaluc egysége 1945 novemberében szunt meg. A Mizrachi halucmozgalma, a Hechaluc Hamizrachi ekkor lépett ki az egységes szervezetbôl, és az Agudat Jiszraellel együtt létrehozta a BACHAD-ot, azaz a Brit Chalucim Datiimot.52 1946 januárjában azonban ismét helyreállt az ifjúsági mozgalmak egysége: a mizrachisták elhagyták a BACHAD-ot, és csatlakoztak az ekkor megalakuló BICH-hoz (Brit Irgunim Chaluciimhoz).53
A haluci mozgalom jellegérôl folytatott viták azonban ezzel nem szuntek meg. A viták és összetuzések, miként a múltban is, az erôviszonyok körül mozogtak: az egyes mozgalmaknak juttatható anyagi támogatás és az alíjarészesedés ugyanis ennek függvényében alakult ki. A Mizrachin kívül ilyen vita támadt akkor, amikor a Dror-Habonim 1946 februárjában Dror-Habonimra és N/e/C/a/CH Habonimra vált szét.54 A Mapaiban történt szakítás után a Necach Habonim megmaradt a Mapaiban, míg a Dror-Habonim az Achdut Haavodához csatlakozott.55 1946 februárjában a Hechaluc képviselôi, az ereci sliahokkal és a Genfbôl Budapestre érkezett Nathan Schwalbbal együtt próbálták meg tisztázni a félreértéseket, de kísérletük kudarcba fulladt.
A Haoved mozgalom is kettévált: Haoved Haszocialisztira Haoved Hakibbucira. A szakadás 1946 szeptemberében történt. Az elôbbihez ekkor harmincegy szniff és öt hach-sara csatlakozott, az utóbbihoz pedig tizenhárom szniff és tizenegy hahsara.56 A Haoved Haszocialiszti a Mapai vonzáskörébe tartozott, és a Kibuc Hameuchad kibucaiba alíjáztatott, a Haoved Hakibbuci az Achdut Haavoda-Poale Cion Párt hoz (Cionista Munkásegység Pártjához) állt közel.
A Joint jegyzôkönyve szerint 1946 decemberében Budapesten és vidéken hetvenhat ipari plúga volt kétezer-hétszázhuszonegy haluccal és harminckét mezôgazdasági plúga ezerötszáz-harmincnyolc haluccal.57 Ezek a számok akkor is sokatmondók, ha tudjuk, hogy valószínuleg eltúlzott adatokról van szó.
A cionista mozgalom sikere természetesen nem mindenkinek volt ínyére, s ebben az idôben már több sajtótámadást indítottak ellenük. Ezek egy része a baloldali cionizmust bírálta, más cikkek viszont az egész cionista mozgalom létjogosultságát tették kérdésessé. A már említett Szabad Nép-beli támadás után 1946-ban több olyan cikk is megjelent, amelyet kiábrándult kivándorlók írtak, bírálva a cionista "propagandistákat". A Magyar Nemzetben például 1946 májusában megjelent egy cikk Palesztinai üzenet a magyar zsidóságnak címmel, melyet a tel-avivi Gáti Gyula írt.58 Gáti szerint: "Pedig a politikai helyzet éppen Palesztinában súlyosabb, mint akárhol másutt a világon. Az arabok és a zsidók állig fel vannak fegyverkezve… A zsidó ifjúság fel van heccelve. Terroresetek naponta fordulnak elô… Az ország komoly politikai tényezôinek szinte egyöntetuen az a véleményük, hogy itt még olyan véres események fognak lejátszódni, amilyenek Josephus Flavius idejében sem voltak. És ide, ebbe az arab-angol tengerbe bezárt gettóba akarják a zsidó államot beékelni? Kész gyilkosság!…" 59 Gáti egyéni reménytelenségére a következô számban Parragi György kisgazdapárti országgyulési képviselô reagált, aki vezércikkében ezt írta: "Ezért Palesztinába csak az vándoroljon ki, aki nem fáradt bele a harcba, a gyulöletbe, az örökös résen állásba, aki a bombával szemben kész másik bombát dobni, aki otthonosan érzi magát az utcai tuzharcokban, akinek idegei kibírják a gyulölet rekedt ordításait. Aki nem ezt keresi, az csalódni fog. Aki abban bízik, hogy talál egy zugot, ahol halottai emlékének élhet, ahol vérzô sebeit begyógyíthatja, ahol felzaklatott lelkét megnyugtathatja, ahol nem lát többé vért és erôszakkal meggyilkolt halottakat, ahol nem lobog véresen az antiszemitizmus kénes tüze, az ne menjen Palesztinába, mert úgy jár, mint Gáti Gyula, aki sok társával a partokon lesi, mikor szállhat fel a legközelebbi hajóra, mely visszahozza Magyarországra." 60
A Magyar Cionista Szövetség a következô nap hivatalos nyilatkozatot juttatott el a Magyar Nemzet szerkesztôségéhez, melyben visszautasította Gáti állításait.61 A briha, a szervezett kivándorlás - ennek ellenére - továbbra is folytatódott.62 1945 júniusában-júliusában világossá vált, hogy Románián keresztül nem lehet tömeges alíját lebonyolítani. Cvi Rozman, a Briha Lengyelországban tartózkodó egyik irányítója Magyarországra érkezett, hogy felmérje a Nyugatra távozás lehetôségeit. Az elsô kivándorló csoportok meg is érkeztek Grazba. A pénzügyi fedezetet a Hasomer Hacair két elsô sliahja, Argov és Ben-David biztosította úgy, hogy - állítólag - Észak-Itáliában találkoztak egy általuk nem ismert személlyel, aki tizenkétezer fontsterlinget adott át azzal, hogy fordítsák a menekültek segélyezésére.63 A briha általános szervezését (hajók indítása stb.) ereci sliahok, a határátlépés és más helyi problémák megoldását helyi cionisták intézték. A Moszad Le-alija Bet elsô emberei a Zsidó Brigád segítségével érkeztek Magyarországra. 1945 júniusában érkezett Jona Rosen, aki Argov hazatértéig vele együtt szervezte a brihát.64 1945 augusztusában Budapestre érkezett Jehuda Talmi (a Hanoar Hacioni tagja), és télen csatlakozott hozzá Mordechai Weiser, aki mizrachista volt. A Magyarországot elhagyók zöme Budapestrôl indult, és Sopronon keresztül Wienerneustadtba (Bécsújhelyre) érkezett. A briha útvonalai azonban nem voltak állandóak, hanem lehetôség szerint változtak. Ezen a fôútvonalon kívül 1945 ôszén új útvonal nyílt Szabadkán keresztül Zágrábba. Még a Betar tagjai is a briha útvonalait és állomáshelyeit használták. A Briha tevékenységét a magyar és a szovjet hatóságok egyaránt elturték. Jehuda Talmi vallomása szerint a kommunistákkal való együttmuködés több feltételen nyugodott: az egyik az volt, hogy szökött szovjet katonákat nem juttatnak ki Palesztinába. Ezt a Briha szervezôi nem tartották be. A másik a pénzügyi feltételekre vonatkozott. A Briha magyarországi irányítói megegyeztek Vas Zoltánnal, hogy minden nekik küldött dollárt a Nemzeti Banknál váltanak be.65 A Briha pénzügyileg két lábon állt: költségvetésének egyik részét a Magyarországra illegálisan érkezô sliahoktól kapott pénz, másikat a Joint támogatása alkotta.661945 novemberéig - Levi Argov vallomása szerint - harminc-negyvenes csoportokban 30 000 zsidó használta tranzitállomásként Magyarországot. A kivándorlás azonban nem zajlott zökkenômentesen. 1946 áprilisában a rendôrség feltartóztatott egy Budapestet elhagyó s kivándorlókat szállító vonatot, s a kivándorlók között volt nyilasokat talált. Jona Rosent és több munkatársát letartóztatták, s házkutatást tartottak az Ezránál, ami a Briha irodájának álneve volt. Rosennél pár ezer dollárt, hamis fontot és kb. 4-5 kg aranyat találtak. Eliezer Szade, a Kibbuc Hameuchad sliahja, aki nem fôállásban foglalkozott a brihával, Vas Zoltánon keresztül próbálta meg kiszabadítani Rosent.67 Jehuda Talmi, aki ekkor Németországban tartózkodott, Ben-Gurion utasítására visszajött Magyarországra, s Stöckler Lajos, a neológ hitközségi elnök segítségével próbálta meg elérni Vas Zoltánt. Talmi - vallomása szerint - a Vörös Hadsereg "vezetôjével" (vagy egyik vezetôjével) is tárgyalt Rosen kiszabadítása érdekében. A letartóztatottakat húszezer dollár befizetése árán szabadították ki.68 Jona Rosen végül kiszabadult, de többet nem foglalkozhatott a brihával. Ennél az akciónál egyébként Jehuda Talmi kapcsolatba került Pálffy György tábornokkal is. A Briha nagy korszaka ezzel le is zárult, hiszen a kivándorlás akadályozása komoly veszélyeket rejthetett magában. A Briha természetesen továbbra is foglalkozott kivándoroltatással, de sokkal nagyobb körültekintéssel és óvatossággal, mint korábban. De még így sem sikerült elhárítaniuk a veszélyeket. 1946 végén Eliezer Sade-t - Stöckler Lajos közvetítésével - magához kérette Rajk László belügyminiszter. Rajk nyíltan "keleti", azaz Keletre történô (ezen a Szovjetunió értendô - N. A.) deportálással fenyegette meg, ha nem hagyja abba a briha szervezését. Sade elment Vashoz, és Vas, miután Rákosival beszélt telefonon, megnyugtatta, hogy folytathatja a munkát.69 A Briha munkája több szempontból is megnehezedett. Az amerikaiak vonakodtak, hogy a magyar zsidókat felvegyék az UNRRA (United Nations Relief and Rehabilitation Administration) táboraiba. Eliezer Dekel (Dekl?), a Briha európai vezetôje becslése szerint 1945-ben és 1946 elsô negyedében hetvenezer zsidó érkezett Magyarországról, de ebbôl csak kb. tizenötezer volt magyar állampolgár. Jehuda Talmi és Jona Rosen becslése szerint 1946 végéig hatvanezer zsidó hagyta el az országot, ebbôl tizennyolcezer volt magyar állampolgár, s csak az egytizedük ment Palesztinába.
A magyar cionista mozgalom nagy hiánya volt, hogy még mindig nem sikerült engedélyt szerezni egy hetilap kiadására. Salamon Mihály már 1947 februárjában is folytatott errôl megbeszéléseket a Tájékoztatásügyi Minisztériumban (Ministerium für Informationswesen).70 Végül 1947. május 29-én jelent meg a Zsidó Út, de a harmadik számot sem érte meg. A lap fôszerkesztôje - állítólag Kéthly Anna és Horváth Zoltán nyomására - Dénes Béla lett.71
A zsidókat ért atrocitások miatti s Rákosi Mátyáshoz írt 1946. augusztusi tiltakozó memorandumot a Magyar Cionista Szövetség is aláírta.72 A pogromok feletti fölháborodásukban a cionisták - a hitközségi vezetôkkel egyetemben - követelték a karhatalom azonnali bevetését, rögtönítélô bíróságok hatáskörének ezen ügyekre való kiterjesztését és a zsidók életének, vagyonának megmentését célzó intézkedések életbe léptetését.
1946 végéig igen jó kapcsolat állt fenn a cionista szervezetek és a Stöckler Lajos vezette hitközség között, annak ellenére, hogy a cionisták egész más szerepet szántak volna a hitközségeknek, mint maga a hitközség vezetése (és talán tagságának többsége is). A Magyar Cionista Szövetség 1946-ban keletkezett hitközségi programja leszögezi: "A hitközségek nem lehetnek többé a múlt század liberalizmusának szellemében értelmezett pusztán vallásfelekezeti szervek." 73
A hitközség és a cionisták viszonyát jelentôsen rontotta a már említett dr. Benedek Lászlónak, a Zsidó Kórház fôorvosának személye, aki meggyôzôdéses anticionista volt. 1946 márciusában Benedeket beválasztották a Zsidó Világkongresszus Elnöki Tanácsába.74 Dr. Benedek, aki kommunista párttag volt, az MKP Titkárságához írott levelében megküldte a meghívót és az ismeretterjesztô anyagot, s megkérdezte, mit tegyen.75 Benedek leírta aggályait is:"Egy elnöki tanácsi összejövetelen vettem részt. Úgy látom, hogy a szervezet egy cionista fedôalakulat - mely külföldi, különösen angol-amerikai összeköttetésekre támaszkodik, és célja a magyarországi zsidók körében a Palesztina-gondolat népszerusítése - más vonalon, de ugyanazon céllal, mint a cionisták. Úgy látom, hogy a palesztinai gondolat tôkés csoportjához állnak közel - bár állandóan szocialista meggyôzôdésüket hangoztatják. A béketárgyalásokon ez a szerv képviseli a zsidóságot." 76
Az 1947-es év elsô fele a totális szembenállás jegyében zajlott. A közeledô hitközségi választásokra a cionisták megalakították a Cionista Választási Párt a Demokratikus Hitközségért nevu szervezetet, majd a hitközség is létrehozta saját választási blokkját, a Zsidó Egység Demokratikus Hitközségi Pártot.77 A két párt vehemens politikai küzdelmet folytatott egymással, melynek része volt az éles publicisztikai párviadal és a politikai nagygyulés éppúgy, mint a baloldali pártoknál, fôleg az SZDP-nél való lobbizás. A "harcban" részt vettek a Budapesten tartózkodó sliahok is: Jámbor Ferenc és dr. Nathán Sándor kemény szavakkal ítélte el a hitközségi vezetést.78 Stöckler Lajos és a cionisták céljai valóban mások voltak, s a hitközségi elnök joggal hivatkozhatott arra, hogy neki a pesti zsidóság minden rétegét képviselnie kell. A cionisták viszont - politikai maximalizmusuk (nem hajlandók együttmuködni az asszimilánsokkal) és egyes képviselôik túlhajtott dogmatizmusa mellett - okkal bírálták a Pesti Izraelita Hitközség kebelén belül újból megjelenô paternalizmust és egyszemélyi vezetést.79
A cionisták és a hitközségi párt is sokat próbálkozott, hogy befolyást szerezzen a szociáldemokratáknál. Az SZDP csak azzal törôdött, hogy bent legyenek a képviselô-testületben.80 S itt nem sokat számított egyes cionista vezetôk régi szociáldemokrata tagsága vagy személyi kapcsolatai sem. Végül 1947 augusztusában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium - hivatkozással az országos választásokra - arra utasította a hitközséget, hogy halassza el a választást.81 Egyes források szerint az 1947-es választások elôtt Farkas Mihály, az MKP Politikai Bizottságának tagja fogadta a Hasomer Hacair vezetôit, és speciális propagandaanyaggal, többek között a Gromiko-beszéddel látta el ôket. A Gromiko-beszédet a Hasomer Hacair és a Borochow Kör jelentette meg Budapesten.82 A Palesztina Hivatal munkáját megzavarta, hogy vezetôjét, dr. Náthán Sándort 1947 nyarán kiutasították az országból. Kiutasítása szoros kapcsolatban állt a hitközséggel folytatott választási küzdelemmel. Utóda dr. Szônyi Géza lett.83
A kommunisták egyre többet foglalkoztak a Jointtal. Dr. Ajtai Miklós 1947. május 27-én, Farkas Mihályhoz írott levelében leírta: "…az irányunk az, hogy minél mélyebben nyúljunk bele a Joint-ügyeibe, megakadályozzuk, hogy a tízmillió Ft-juk a reakció támogatását szolgálja, és visszaszorítsuk a cionista vonalat." 84 Azt is leírta, hogy a belügyi és népjóléti miniszteri biztosok jogkörének tágításával próbálják meg ezt elérni:. Ajtai megismételte azt a vádat, hogy "…annak idején a választásoknál Joint-pénz folyt kisgazdapárti választási célokra…"85 A levél utalt arra, hogy Joint-ügyben az "elvtársak" között komoly nézeteltérések vannak. A Jointhoz kirendelt népjóléti miniszteri biztos, a kommunista Zeitinger Jenô 1947 nyarán már egyre radikálisabb "megoldásokat" tanácsolt a kommunista pártnak. Egy 1947. július végén, az MKP központi tömegszervezeti osztályának íródott levélben beszámolt a Jointban történtekrôl.86 Zeitinger levelében azt írja, hogy Görög Frigyes a Magyarországon járt Joint-megbízottakat "arra használta fel, hogy az állam különbözô vezetôinél tiltakozzanak az ôáltaluk sérelmes ellenôrzés ellen".87 A jelentés kifogásolta, hogy a pénzek egy részét "cionista reakciós propagandára" fordítják, s hogy hahsarákat finanszíroz a Joint. A száztíz "kiképzôtábor" létén kívül az is irritálta Zeitingert, hogy a Joint Külföldi Osztályán keresztül jobb módú rétegeket segít hozzá ahhoz, hogy elhagyják az országot. Jelenti, hogy a Gazdasági Rendôrség vizsgálatot folytat ebben az ügyben. "A magyarországi zsidók különállását a magyarságtól állandóan elôsegíti és életben tartja" - fogalmaz Zeitinger, s hozzáteszi "Ún. Munka- és Üzemszervezô Osztályán keresztül ipari szövetkezeteket finanszíroz, gyártelepeket, mezôgazdasági kollektívákat tart fenn, melyek a demokratikus Magyarország életében úgy Budapesten, mint vidéken gennyes gócokat képeznek…." 88 Majd megfogalmazta a Joint problémájának kezelési módját: muködése feltétlenül szükséges, de nem Görög vezetésével. Görög Frigyes, aki Peyer Károlytól dr. Balogh Istvánon át Nagy Ferencig széles skálán tartott fenn jó viszonyt politikusokkal, szálka volt a kommunisták szemében. Zeitinger Görög leváltását a választások utánra javasolta, hiszen azonnali eltávolítása a "reakció" malmára hajtaná a vizet, s a több ezer Joint-segélyen élô embert a párt ellen hangolná. "A választások után, miután pártunk izmosodása és megerôsödése már bekövetkezett, ezt a feladatot politikusan meg lehet oldani…" 89
A zsidó állam kikiáltását lehetôvé tévô nevezetes ENSZ-döntés után, 1947. december 1-jén Salamon Mihály, a Magyar Cionista Szövetség elnöke beszédet tartott a Magyar Rádióban, melyben világtörténelmi eseményként írta le a zsidó állam megteremtését. Ezután nem sokkal (7-én) ünnepélyes cionista nagygyulést tartottak a városi színház épületében.90 Még az ortodox hitközség is ünnepélyesen köszöntötte a zsidó államot.
A cionista szövetség munkáját ebben az idôszakban is aktívan meghatározták a belsô pártpolitikai viták. A legkeményebb "összecsapások" a sékelosztások körül voltak. 1947. szeptember végén a cionista szövetség kebelében muködô Országos Sékelbizottság ülését viharos jelentek tarkították.91 A Hasomer Hacair-tag, dr. Nógrádi Frigyes nem ismerte el a Sékelbizottság többségi döntését, miszerint csak a sékel harminchárom százalékát osztanák fel a pártok között. Nógrádi elhagyta az ülést, mire a Sékelbizottság tagjai eldöntötték, hogy megkezdik a sékel szétosztását. A Hasomer Hacair és az Achdut Haavoda-Poale Cion Párt tagjai erôvel akadályozták meg ezt. A botrány miatt mind a két fél levelek tömegével árasztotta el a Cionista Világszervezet különféle fórumait. Elijahu Dobkin 1947. október 19-én írott levelében mind a két félnek igazat ad: a Sékelbizottságnak nem volt joga, hogy korlátozza a sékel feloszthatóságát, a két pártnak viszont tartózkodnia kellett volna az erôszaktól.92
1948. január 20-án megalakult a cionista szövetség "vallásellenes" politikáját ellenzô, régi cionistákból álló Lömáán Cion (szó szerinti jelentése: Cionért, de Cionista Munkaközösség néven jelentek meg) csoport, melynek olyan tagjai voltak, mint dr. Herskovits Fábián vagy dr. Richtmann Mózes.93 Az 1948. március 14-én lezajlott cionista tisztújító gyulésen Bisselisches Mózest választották meg a cionista szövetség elnökének.94 A cionista szövetség vezetésébe szinte kivétel nélkül baloldaliak kerültek be. Az alelnökök Weiler Ferenc (Ichud Mapai), dr. Kertész Sándor (Achdut Haavoda) és dr. Kulcsár István (Hasomer Hacair) lettek. A fôtitkári posztot dr. Benoschofsky Ilona kapta meg.95 A baloldali fordulat egyik oka az volt, hogy Stöckler Lajos ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor muködik együtt a cionistákkal, ha vezetésük a három baloldali párt egyikébôl kerül ki.96 Mivel a többi pártot sem lehetett teljesen háttérbe szorítani, az elnöki funkciót egy "semleges" cionistával töltötték be. Így esett a választás Bisselischesre.97 Benoschofsky Ilona helyét 1948 kora nyarán Gálos Henrik vette át.98
A Magyar Cionista Szövetség hivatalos jelentése szerint 1948-ban a cionisták több mint ötvennyolcezer sékelt gyujtöttek. De a sékelakcióknál több is történt. A zsidó állam tervezett kikiáltásával párhuzamosan a Szochnut Hagana-gyujtést (Magbit Hagana) szervezett. A magyarországi akciót Mose Noszin (Noszin Mór) irányította. Noszin, aki még 1933-ban kivándorolt Palesztinába, a Szochnut technikai osztályán dolgozott. Arthur Hantke, a Keren Hajeszod kuratóriumának elnöke kérte ki ôt a Szochnuttól, és küldte Magyarországra KH delegátusként. A gyujtésben a KKL is részt vett. Ez volt az a már említett akció, melynek lebonyolításánál a már említett Vas Zoltán és Gál András, a kereskedelemügyi miniszter titkára is segített.99 A pénzbôl több százezer kiló cukrot vásároltak, a fennmaradó összegbôl pedig a cionista delegátusok dollárt szereztek, és transzferálták Palesztinába.100
1948-ban végre mód nyílt hitközségi választás megtartására. De a cionisták belföldi pozíciójának romlását jelezte, hogy áprilisban a két választási párt közösen ülésezett, majd megalakították a közös választási blokkot, a Zsidó Egység Hitközségi Választási Pártot.101 Az Új Életben megjelent sztálinista hangvételu kommentár pedig elôrevetítette a késôbbi eseményeket.102 Az "idôk" megváltozását mutatta az is, hogy a Joint cionista és kommunista-szociáldemokrata csoportjának lapjai között is eldurvult a hangnem.103 A Pesti Izraelita Hitközségben pedig megalakult az MDP-csoport, melynek elnöke dr. Benedek László lett.104
Az 1948 elejétôl Csehszlovákiából a jisuvba történô fegyverszállításoknak magyar vonatkozása is volt. A magyar vezetés beleegyezett, hogy Magyarország tranzitállomás legyen. 1948-ban legalább négy nagyobb fegyverszállítmány ment keresztül az országon. Chaim Gurit, a Hagana emberét letartóztatták, de az Államvédelmi Hatóság jóvoltából kiszabadult. Ezek a lépések nem történhettek volna meg a Szovjetunió hallgatólagos beleegyezése nélkül.
A palesztinai pártpolitika a magyar helyzetre is hatással volt. Palesztinában a Hasomer Hacair a Tnua L'Achdut Haavoda-Poale Cion 1948 májusában megalakította a MAPAM-ot (Mifleget Poalim Meuhedet = Egyesült Munkáspárt). A fúzió Magyarországon - legalábbis részben - bekövetkezett: 1948 októberében a két "marxista-cionista" párt bejelentette, hogy közös listán indul a cionista szövetség tisztújító nagygyulésén.105
Az új baloldali pártkoalíció nagy vehemenciával vetette bele magát azokba a pártküzdelmekbe, melyekbôl - hegemóniájának köszönhetôen - gyôztesen került ki, de amely gyôzelmet - paradox módon - éppen a magyar belpolitika balra tolódása miatt már nem tudta sokáig élvezni.

JEGYZETEK

1 Itt csak két mure hivatkoznánk: Zvi Zehavi: Mehitbollelut lecijonut. Jerusalajim, 1973. 469-494. o.; Hava Eichler: Idan hadas ba-cijonut Hungarija be-sanim 1945-1946. In: Dapim le-heker t'kufat Ha-Soa/n8, Tel-Aviv, 1990. 81-102. o. (A továbbiakban: Eichler.)
2 Lásd Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Bp., 1988. 452-488. o. (A továbbiakban: Braham.)
3 69 ezer embert a gettóban, 25 ezret a nemzetközi gettóban, 25 ezret a nemzetközi gettó védett házaiban és további 25 ezret rejtôzködés közben ért a pusztulás. A Budapestre visszatértek közül 5 ezer zsidó munkaszolgálatból szabadult, 20 ezer pedig koncentrációs táborból. Lásd: Braham 454. o.
4 Braham 455-456. o.
5 Braham 457-458. o. A szervezet neve: Ouvre d'assistance pour les éprouves de guerre, Section Europe Sud-Est Centrale, azaz A Háború Károsultjait Segítô Mozgalom Délkelet- és Közép-európai Osztálya.
6 Zeisler Zoltánnal együtt fontos tagja a húszas évek végén megalakuló mozgalomnak. Lásd: Feldmann László: A cionista mozgalom Miskolcon. In: Rav Slomo Paszternak: Miskolc és Környéke mártírkönyve. A szent gyülekezetek Hidasnémetitôl Mezôkövesdig és Ózdig. Tel-Aviv, 1970. 42-44. o. Groszmann már 1931-ben a helyi cionista szövetség titkára: Zsidó Szemle, 1931. szeptember 25. (XXVI. évf. 34-35. sz. 15. o.). Többször is említik még a Zsidó Szemlében: 1935. április 5. (XXX. évf. 13. sz. 14. o.) és 1937. január 29. (XXXII. évf. 4. sz. 12. o.). A miskolci cionistákat képviselte a Szövetség IX. országos értekezletén, 1937. január 31-én. In: Zsidó Szemle, 1937. február 5. (XXXII. évf. 5. sz. 4. o.).
7 A magyar királyi rendôrség miskolci kapitányságának jelentése. 1935 november 22. In: MOL K 149 651. f. /2 1936-1-3453 (1 7/17-1935. biz.). Weisz Pál a bogérok (17-18 évnél idôsebb cionista fiatalok) részére tartott elôadást a birobidzsáni kolonizációról. Ezt a kísérletet összehasonlították a palesztinai kibbucrendszerrel.
8 1945 novemberében Millok Sándor államtitkár közölte, hogy a zavaros körülmények és Németország felosztása miatt lehetetlen hazahozni a deportáltakat tél elôtt. Erre reagáltak így a cionisták. Lásd: Eichler 83. o.
9 Dr. Görög Frigyes ügyvéd és pénzember. 1948-ban a hatóságok nyomására kivándorolt az országból, de ezek után is több pozíciót töltött be. Többek között a hatvanas években ô a Magyar Zsidók Világszövetségének a díszelnöke. 1978-ban hunyt el. Lásd: Új Kelet, 1967. május 5. 5711. sz. 5. o. (Sábbáti melléklet) (Dr. Görög Frigyest ünnepli a dél-amerikai zsidóság), valamint 1978. december 15. 9248. sz. 4. o.
10 A Joint másik igazgatási szerve a "Joint Comité. Elnöke 1945-1948 februárjáig: dr. Görög Frigyes. 1948 februárjától 1951 ôszéig dr. Szücs Géza. Tagjai voltak: Kahán-Frankl Samu, Stöckler Lajos, 1945-tôl 1946 elejéig dr. Geyer Albert mint az MCSZ elnöke (utóda 1948 márciusáig Salamon Mihály, majd 1949 márciusáig Bisselisches Mózes), dr. Benedek László (egészségügyi szakértô), Zeitinger Jenô (a Népjóléti Minisztérium biztosa), dr. Szücs Géza (a párizsi Joint központ kiküldöttje). Lakatos Sándor, a BM biztosa és 1947-tôl az amerikai Joint kiküldöttje, Israel G. Jakobson. Országos Zsidó Segítô Bizottság (OZSSB). Elnöke: dr. Görög Frigyes. Tagjai: dr. Szücs Géza, Zeitinger Jenô, dr. Harsányi Sándor (BM-kiküldött), Vida Miklós (pesti osztályvezetô), Wagner Béla (pénzügyi osztályvezetô, 1947-ben meghalt), dr. Ungár Béla (a vidéki osztály vezetôje, a Mizrachi párt tagja), Weisz Rudolf (szállítási osztályvezetô), Révész László (a gyermekosztály vezetôje). A cionista ifjúság részérôl dr. Nagy László (1946-tól 1948 márciusáig), Halpern József (a pesti ortodox hitközség titkára), Domonkos Miksa (a pesti neológ hitközség titkára) és az egyes zsidó intézmények vezetôi (például: dr. Löwinger Sámuel, az Országos Rabbiképzô Intézet vezetôje, Steiner Marcell, a szociális bizottság vezetôje). Tagok még: a nagyobb vidéki városok hitközségeinek vezetôi stb. In: BM Történeti Irattár IV-15a: Gálos Henrik és Dénes Béla ügye (Gálos Henrik kihallgatása 1953 III. 6.).
11 A Joint 1945-ös költségvetése 3 837 10 72, 1946-ban 9 499 509 72 dollár volt. Lásd: Garai 50. o.
12 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. március 17-én elfogadta a 200/1945. ME számú rendeletet, mely hatályon kívül helyezte a Horthy- és a nyilas uralom alatt hozott összes zsidóellenes törvényt és rendeletet. Ez a szemlélet az 1946. évi XXV. törvénycikkben is érvényesült. Lásd: Braham 459. o.
13 Vidéken 1945 végére az 1939-ben fennállott 704 hitközségbôl 258 újra muködött. Sok azonban az istentisztelethez szükséges tíz férfi, a minjan hiánya miatt beszüntette tevékenységét. 1946-ban az országban 102 neológ hitközség volt, az ortodoxoknak 146 hitközségük volt. Lásd: Braham 459-460. o.
Stöckler Lajost 1945. március 22-én választották meg a hitközség elnökének. Lásd: Eichler 82. o. Stöckler ezen kívül az Országos Zsidó Alap elnöke is lett.
14 Avraham Fuksz: Jesivot Hungárijá bigdulatan ub'hurbanan. Jerusalajim, 5739/1978. I-II. Az itt szereplô adatokat Fuksz I. kötete 24. fejezetébôl vettem (315. o.). A paksi jesiváról a II. kötet 204-205. oldalain lehet olvasni.
15 Rav Grünfeld késôbb Antwerpenbe távozott. A paksi és a vadkerti jesiva 1956-ig fennmaradt. Mindkét tanházra az volt a jellemzô, hogy a tanítványok elsôsorban nagyvárosokból (fôleg Budapestrôl és Debrecenbôl) jöttek. Pakson körülbelül 60-70 bahur (diák) tanult. In: uo.
1956 után kb. a hatvanas évek közepéig (1966-1967) volt még egy ún. "kis jesiva" Budapesten.
16 Jehuda Talmi elbeszélése szerint a halucoknak nem voltak komoly fegyvereik, inkább csak botok és kapák álltak a rendelkezésükre. Lásd: Slihut Lögola 1945-1948. Jad Tabenkin, Bet Lohame Hagettaot 1989. 271. o. Valamint Pelle János interjúja Talmival. Lásd: Múlt és Jövô, 1993. 4. 72. o. (Egy cionista Budapesten).
17 Abádi Ervin (Aharon Abadi), a Betar egyik vezetôje így jellemezte a helyzetet: "…A Jointban muködô kommunista párt abban az idôben nagyon fontos szerepet töltött be. Az volt a feladata, hogy szemmel tartsa, ellenôrizze és jelentse a Jointban történô eseményeket a Párt központjának, amelyek politikai vonatkozásban fontosak lehetnek. Például mi, mennyi és mikor érkezik Amerikából. Például hogy viszonylik a Joint a magyarországi cionista mozgalomhoz… mennyivel támogatja a cionista szervezeteket… közvetve vagy közvetlenül támogatja a Joint a Brihát, az illegális cionista embermentô szervezetet…? És a Joint kommunista pártszervezet titkára - akinek külön szobája volt, és mint párttitkár kapta a Jointtól a fizetést - állandóan szállította a jelentéseket, kezdve attól, hogy dr. Görög elnök aznap kikkel tárgyalt, egészen az utoljára befutott ruhaküldemény részletezéséig…" In: Új Kelet, 1953. április 24. (1433. sz. 4. o.) (Abádi Ervin: Tegnap történt XX. folytatás).
Abádi Ervin grafikus, festô 1918-ban született. A jobboldali Betar vezetôségi tagja volt. A Két csillag, két világ 1939-1945 c. könyv szerzôje (Bp., 1946. május). 1969-ben Izraelben megalapította A Hét Tükre c. hetilapot. 1979-ben hunyt el Izraelben.
18 Zeitinger Jenô 1946. augusztus 9-én a Joint kommunista és szociáldemokrata üzemi pártszerveinek értekezletén és október 23-án, a Joint dolgozók kommunista pártnapján élesen bírálta a cionistákat, mivel szerinte az angol kapitalizmus szolgálatában állnak. Egyes források szerint ô akadályozta meg a Joint cionista tisztviselôinek nagygyulését azzal, hogy a fôkapitányságon betiltatta. In: Magyar Országos Levéltár (MOL) XXXIII-4-a 7. d./46 Pro Memoria. (A továbbiakban: MOL) Ugyanakkor Zeitingerrel 1948-ban az Államvédelmi Osztály emberei sem elégedettek: "Külön ki kell emelni Zeitinger Jenôt, a Joint népjóléti miniszteri biztosát (MKP), aki a jelek szerint vagy félre lett vezetve, vagy meg lett közelítve. A Joint kommunista pártszervezetében több ízben igyekezett bomlást elôidézni, és értesülésünk szerint felettes hatóságait nem tájékoztatja kellôképpen." Jelentés a baloldal jelenlétérôl a zsidó szervezetekben 1948. Budapest, 1948. február 26. In: MOL XXXIII-5-a 1. d./27
19 1948. november 4. Szirmai István elôterjesztése a párizsi regionális Joint-tanácskozás magyar vonatkozásairól az MDP KV Titkársága ülésén. MOL 276. f. 54. 16. 264-265. o. In: Múltunk…
20 A Magyar Cionista Szövetség elsô vidéki szniffje a szegedi volt, mely 1945 októberében alakult meg. Ezek után az ország egész területén alakultak cionista helyi csoportok.
21 Eichler 86-88. o.
22 Az összes párt még több szervezettel rendelkezett. Pl. a klálcionisták létrehozták az Általános Demokratikus Cionista Blokkot: melynek tagja volt a Töchija, az Iparos Szakosztály, a Makkabea, a Herzlia, a Haoved Hacioni és a Hanoar Hacioni. 1946-ban a klálmozgalom kettévált világfederációvá és világegyesületté. A magyarországi mozgalmak a világfederációhoz csatlakoztak. Hava Eichler közlése: 1994. november 3.
23 Dr. Herskovits Fábián 1907. október 8-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti fakultásán és a Ferenc József Országos Rabbiképzô Intézetben szerzett doktori oklevelet, illetve rabbidiplomát. 1933-ban az Olasz Országos Rabbiképzô Intézet könyvtárában dolgozik, majd az olasz Collegio Rabbinico tanára és internátusának vezetôje. A harmincas évek végén a római egyetemen és Tel-Avivban tanít (Jesivat Hajisuv Hehadas sel Hamizrachi). 1941-ben a PIH Belvárosi Körzetének segédrabbija és vallástanár. 1944-ben a pesti bölcsészkaron is tanít, valamint a deportálásokat ismertetendô röplapokat készít, emiatt uszítás vádjával rövid ideig letartóztatták. (MOL XXXIII-8-a 10. d.) Mivel kombattáns típusú ember volt, s cionista nézeteinek lehetôség szerint mindig hangot is adott, többször is konfliktusba került környezetével. Elsô Dohány utcai zsinagógában tartott beszédei után tiltakozó levelek tucatjai árasztották el Stöckler Lajos hitközségi elnököt, hogy azonnal bocsássa el állásából Herskovitsot. (MOL XXXIII-8-a 10. d.) (9) 1945. június 24., június 28., 29. Valamint: 2. d. (31). Több hírlapi vitája is volt. A Magyar Nemzet 1945. június 27-én (I. évf. 46. sz. 4. o.) A dohányutcai zsidótemplom egyik új rabbija nyilatkozik a zsidókérdésrôl címmel hosszú interjút közölt vele. "A változatlanul meglévô zsidókérdés feszültségét fokozó beteg típusok ezek [mármint az asszimilánsok - N. A.], szánalmas figurái az "asszimiláció" ôszintétlen, folyton alkudni kényszerülô, mindig "valamit" leplezô, alakoskodással telített világának, amely akaratlanul is elôsegíti a reakció bacilusainak erjedését. Nemcsak az újjáépítés szempontjából, hanem azért is, mert a pozitív zsidóság kiegyensúlyozott, egészséges lelkivilága, szerény, de biztos megnyilatkozása és fellépése automatikusan megszüntetné a nem zsidó társadalmat zavaró szertelen mohóságot és ösztönösen megfelelô keretek közé korlátozná a térfoglalás túlzásait"
Az 1946-os pogromok után Herskovits vitába keveredett a Köztársaság címu lappal. 1949 februárjában a hitközség pártszervezete jelentette fel, amire magyarázkodó levelet kellett írnia. (MOL XXXIII-5-b 4. d./65. 1949. február 10. és 23.) Alíjája után a tel-avivi városháza kulturális osztályának igazgatója lett, majd 1981-tôl a Magyar-Zsidó Világszövetség ideiglenes elnöke. 1982-ben hunyt el. Lásd: Új Kelet, 1981. június 26. (10. 019. sz. 6. o.), 1982. március 5. (10. 230. sz. 4. o.), valamint május 21. (10. 293. sz. 4. o.).
24 Ezen a Bne Akiba kivételével részt vettek a cionisták. 1945. június 22. Hisztadrut Hanoar Hacioni Mazkirut Budapest el Hamazkirut Haeljona b'-Erec Jiszrael. In: CZA S32/67.
25 Chérut 1945. június 10. (ORKI)
26 Rossz politika. In: Szabad Nép, 1945. június 22. (III. évf. 72. sz. 3. o.): "Katonás menetben, énekszóval, lengô lobogó alatt élvezetôkkel és oldalvezérekkel vonulgat föl Budapest fôútvonalain mostanában néhány különös alakulat. Idegen nyelvu indulóik hallatára értetlenül állnak meg a járókelôk. A harsány dalok szövegébôl azonban a jól figyelô fül keresi a "Cionista", szót s ezek után még nagyobb csodálkozással nézegeti a külsô megjelenésében erôsen a Hitlerjugend meneteléseire emlékeztetô csoportot. Ezek a tüntetô felvonulások rossz szolgálatot tesznek a zsidóság és a demokrácia ügyének. Huszonöt év antiszemita heccpolitikája azt célozta, hogy a magyar zsidóságot kioperálják a nemzet testébôl. Tudjuk, hogy ez a mutét igen fájdalmas volt, kis híján sikerült, és az áldozat, a zsidóság majdnem belepusztult. Annál meglepôbb, hogy a zsidóság megmaradt maroknyi csoportjában akadnak, akik be akarják fejezni a fasiszták félbemaradt muvét: a zsidók elkülönítését a magyar nemzettôl. Fasiszta külsôségek és itt-ott a fasiszta szellem visszfénye kíséri ezt a furcsa kísérletet. A cionista fiatalság parádés felvonulásai is tápot adnak az antiszemitizmusnak. Megnehezítik, hogy a magyarság leszámoljon az ellenforradalom szellemi örökségével, megnehezíti az építô nemzeti összefogást - de a legrosszabb szolgálatot magának a zsidóságnak teszi."
27 Rafi a Haderech 1945. június 28-i számában (VI. évf. 12. sz. 11-12. o.) rámutat arra, hogy más országok szocialista szervezetei is használják az egyenruhát, a dalt és a zászlót. Majd kijelenti: "Az illegalitás legnehezebb napjaiban váll-váll mellett küzdöttünk a munkásmozgalommal és reméljük, hogy ez ezentúl is így lesz…" (12) Groszmann Sándor Válasz a Szabad Népnek címu írásában (13-14. o.) leszögezi: "A régi zsidó politika iránya: az asszimiláció, a magyarkodás, a liberális politika. Tudjuk, hogy ezt a vonalat a kommunista párt sem akarja táplálni. A mi irányunk a zsidó tömegek produktivizálása, a szegény zsidók védelme a gazdagokkal szemben és végül a szocialista társadalom felépítése itt, vagy Palesztinában…" (13) De azt is hozzáteszi, hogy az, hogy a zsidóság a kisebbségi helyzetet vagy az asszimilációt választja?e, az a zsidóság ügye. S a kisebbséggé nyilvánítás sem a magyarság vagy a demokrácia ellenére való. A példa a Szovjetunió nemzetiségi politikája.
28 Groszmann Sándor: Néhány szó a cionista ifjúság és a cionizmus körül forgó vitához. In: Haderech, 1945. július 5. (VI. évf. 13. sz. 16-17. o.). Az idézet a 17. lapon olvasható.
29 Dr. Nátán Sándor Izsák Ede elnöksége alatt a Keren Hajeszod fôtitkára volt. 1947-es kiutasítása után a Szochnut pénzügyi vezetésében dolgozott. 1971-ben hunyt el Lásd: Új Kelet, 1971. november 12. 7090. sz. 6. o. (Dr. Kôrösy Ferenc: Dr. Natán Sándor z. l. [héberül] sivájára).
30 Eichler 88. o. Krausz Miklós (Mose Krausz) ügye Izraelben is nagy port kavart fel. Krausz az ötvenes évek második felében kártérítést követelt a Szochnuttól 40 000 font értékben. Egyben felidézte mellôzésének körülményeit is, ami eltér a kutatók által leírtaktól. Lásd Új Kelet, 1956. február 8. (2288. sz. 3. o.) (A Szochnut nem ismeri el, hogy Krausz Miklósnak kártérítés jár) és 1958. november 26. 3139. sz. 10. o. (?) (Krausz Miklóst hallgatta ki elsônek a bíróság a Szochnut ellen indított perében). Krausz a tel-avivi törvényszék Levin vezette tanácsa elôtt 1958. november 25-én azt vallotta, hogy Barlas, a Szochnut alíjaosztályának titkára már 1944-ben közölte, hogy dr. Nátán Sándort nevezi ki a helyére, s egy olyan Krausz leváltását követelô levélre hivatkozott, melyet állítólag az összes párt képviselôje aláírt. Krausz szerint az egyik aláírás hamis volt, ezért összehívta a Palesztina Bizottság ülését, ahol eldöntötték, hogy Krausz tiltakozását továbbítják a Szochnut jeruzsálemi központjába. Krausz azt a megbízatást kapta, hogy a Szochnut végsô határozatáig maradjon hivatalában, és dolgozzon együtt Náthánnal. Késôbb Náthán egyszeruen - valószínuleg jeruzsálemi utasításra - kihagyta a munkából.
Chaim Barlas 1898-ban született Breszt-Litovszkban. 1929 és 1948 között a Jewish Agency képviselôje Genfben, 1939 és 1940 között Törökországban. Általában a bevándorlás kérdéseivel foglalkozott. In: Who is who in Israel. Edited by Peretz Dagan. Tel-Aviv, 1960. 98. o.
31 Az Arany János utcából 1947 ôszén költöztek az V. kerület Nádor u. 14. alá. Az V. kerületi elöljáró-helyettes november 16-án jelentette ezt a polgármesternek (35. 479/1948), aki november 23-án kelt határozatában ezt tudomásul vette (387. 578. /1948. IV. a). In: Fôvárosi Levéltár 3629 1945-IV. (XXI. 508. c Pojni üo. 2.)
32 Dr. József (Fisch) András vallomása. Bp., 1953. március 2. In: Belügyminisztérium Történeti Irattára V-111/788. (A továbbiakban BM TI). Ô egyébként 1946 elején lett a Joint pedagógiai osztályának a vezetôje.
33 Jegyzôkönyv a Joint Comite ülésérôl. Bp., 1945. június 7. In: MOL XXXIII-4-a 1. d./6. Pedig a Joint nagy hangsúlyt fektetett a magyar politikai erôkkel való jó viszonyra. 1945 októberében - s ez késôbb rendszeressé vált - a Rákosi Mátyás gyermekotthonnak küldtek "ajándékot". Decemberben újévi ajándékcsomagot juttattak el a Független Kisgazdapártnak, a Magyar Kommunista Pártnak és a Szociáldemokrata Pártnak. In: uo. Jegyzôkönyv 1945. október 9. és december 21.
34 Rohammunka. In: Haderech, 1945. szeptember 6. (VI. évf. 22. sz.). (Lapszámozás nincs). A cikkíró megjegyzi: "Ugyanezek a cionisták ezek, akikrôl néhány hete azt írták, hogy kivonják magukat az ország újjáépítésébôl…" Majd hozzáteszi: a cikkre adott válaszaikat nem közölték a demokratikus pártok lapjai, de ôk a munkával megadják a választ.
35 VI. Vándormozgalom a vészkorszak után. In: Stark Tamás: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939-1955. Bp., 1995. 99. o. (A fejezet: 90-108. o.). (A továbbiakban: Stark).
36 Eichler 82-86. o.
37 Garai 49. o.
38 A magyar zsidóság együttes megmozdulása a Palesztina-kérdésben. In: Haderech, 1945. november 29. (VI. évf. 34. sz. 5-6. o.). Valamint: A magyar zsidóság egységes állásfoglalása Palesztina kérdésében. In: Új Élet, 1945. nov. 27 (I. évf. 3. sz. 3-4. o.). November 25-én a Royal Színház épületében. Megjelent dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, dr. Vidor Gyula miniszteri tanácsos és dr. Jakobovits Béla miniszterelnökségi jogtanácsos. Ott van Kahán-Frankl Samu, Stöckler Lajos, dr. Geyer Albert, dr. Hevesi Ferenc lelkész, vezérôrnagy, dr. Náthán Sándor a Jewish Agency Palesztina Hivatalának vezetôje, dr. Duschinsky Jenô ort. rabbi, az Aguda képviselôje és a Hechaluc zsidó ifjúsági munkásszervezet megbízottja
39 CZA (Central Zionist Archives, Jeruzsálem, Izrael) S25 7576 dr. Geyer Albert levele dr. Kahan Niszonnak Haifára Bp., 1945. szeptember 21. (A továbbiakban: CZA).
40 Jegyzôkönyv az Üzemszervezô Rt. 1946. január 18. napján Budapesten, XIV. Dózsa György út 13. I. em. 18. szám alatt tartott igazgatósági ülésérôl. In: MOL XXXIII-4-a 7. d. /46. Az igazgatósági tagok között volt Földi László, dr. Heller Imre, dr. Kertai Tibor, dr. Kôrösy Ferenc.
Budapest Székesfôváros Polgármestere 300. 491/1946-XV. számú s 1946. október 9-én jogerôre emelkedett véghatározatával kapta meg a Joint a XIV. Dózsa György u. 13. sz. alatti létesítményt mint bérleményt. In: uo.
41 Az Aguda kollektívái az Üzemszervezô Rt. álláspontja szerint jobb helyzetben vannak, mint a többiek, hiszen ôket más helyrôl is támogatják. De nem alkalmaznak diszkriminációt: "Miután azok kontrollálása megtörtént, ezeket a kollektívákat is jelentjük a Joint Bizottságnak, és mihelyt a rájuk vonatkozó dotációt megkapjuk, ezeket a kollektívákat is ugyanolyan támogatásban fogjuk részesíteni, mint az eddigi kollektívákat…" In: uo.
42 A Magyar Cionista Szövetség 1947. május 23-án íródott német nyelvu levele. In: CZA S5 7576.
43 Salamon Mihály 1898-ban (?) született az erdélyi Zilahon. A budapesti Izraelita Tanítóképzô hallgatója volt. A Makkabea tagja s a magyarországi Mizrachi egyik vezetôje. 1933-tól 1944-ig a budapesti Palesztina Hivatalban dolgozott. Izraelben a Népünk címu vallásos hetilap fôszerkesztôje, majd a postaügyi miniszter felkérésére sajtószóvivô. A miniszter távoztával Salamon is távozik. Marton Ernô kérésére a Népünk címu laptól az Új Kelethez szerzôdik. Lásd: Új Kelet, 1973. február 23. 7485. sz. 5. o. Salamon 1984-ben még cikket publikált a lapban. Dr. Geyer Albert a Zsidó Világkongresszus magyar tagozatának lett az elnöke.
44 Dr. Rosenbaum Tibor (Pinchasz) apja kisvárdai rabbi volt. A Magyar Ortodox Rabbitanács tagjaként és a Bne Akiva vezetôségi tagjaként is tevékenykedett. Miután Magyarországot elhagyta, Svájcban élt. Diplomáciai feladatokat is elvállalt, s pénzmágnásként is ismert volt. 1980-ban hunyt el. Lásd: Új Kelet, 1980. október 26. 9814. sz. 6. o. (Meghalt Dr. Rosenbaum Tibor).
45 A cionista szövetség nehéz anyagi gondjainak megoldása érdekében Salamon Mihály meghosszabbította bázeli kinntartózkodását. A Magyar Cionista Szövetség német nyelvu levele a Cionista Világszervezet Executívájának Jeruzsálembe. 1947. január 9. CZA S5 757a.
46 Eichler 88-91. o.
47 Ebben az idôben a Dror-Habonim (köztük csehszlovákiai és menekülteknek) központok alakultak Aradon és Temesváron. A Makkabi Hacaír két hahsara-plúgája volt, az egyik Bukarestben muködött. A Hanoar Hacioni központja Bukarestben muködött, plúgája volt Alea Szuterben (Alea Suterben) és mezôgazdasági plúgája Gradisteában. A Bne Akiva plúgát hozott létre Aradon, Temesvárott és Bukarestben. A magyarországi mozgalom negyedik országos gyulését is Temesvárott tartották meg. A Hasomer Hacair még 1945 márciusában átvitte néhány tagját Bukarestbe. Április végén a mozgalom idôsebb tagjai megalapították a Kibbuc Echad Bömájt (Május elseje), a garin fele Romániába ment. Mikor világ

KERESÉS

Végy egy könyvet a gyűlölet ellen!
A Múlt és Jövő Kiadó mindenkinek fél áron kínál könyvet több, mint 120 címet tartalmazó listájából annak, aki azt valamely iskolai vagy települési könyvtárnak ajánlja fel.

Információk a bank- kártyás fizetéssel kapcsolatban
Áruházunk a CIB Bank által biztosított biztonságos bankkártyás fizetési megoldást nyújtja vásárlóinak.

Megrendelés

ezen az oldalon lehetősége van megrendelni a Múlt és Jövő folyóiratot

További cikekk