Ilse Aichinger 1921-ben született ikertestvérével, Helgával Bécsben. A háború után az orvosi egyetemre járt,de tanulmányait 1947-ben félbeszakította, hogy megírja a bécsi-osztrák zsidó keverék gyerekek háború alatti sorsáról szóló önéletrajzi ihletésű regényét. Kora regénye után jobbára elbeszéléseket írt, de jelentősek hangjátékai, dialógusai és versei is. Számos irodalmi díjat tudhat magáénak, hazájában az osztrák irodalom nagyasszonyaként tisztelik. E kötetünk az írónő prózájából nyújt válogatást. Időrendben előre haladva egyre kísérletezőbb, szokatlanabb és költőibb ez a próza, szárnyaló fantáziával és lírai szürrealizmussal teremt új világokat. A fenyegetett értékeket felkaroló, szeretettel és szavakkal körülölelt hallgatással teli írásoknak sokszor nemcsak anyaga, hanem tárgya is a nyelv. Aichinger világ- és nyelvszemlélete kapcsán méltán állítható Ingeborg Bachmann mellé.