,,Biró Lajos személyében testesítette meg a múlt század fordulójának példaszerű zsidó értelmiségét. Egyszerre gyökerezett a magyar vidékben, s volt kozmopolita. Hazafi és világpolgár. Progresszív és zsidó. S végül, mint annyian sorstársai közül: emigráns... Ady az új Keresztelő Szent Jánosok egyikét látta benne, aki még nem Messiás, de hirdeti annak eljövetelét. Váteszi elhivatottságú írónak tartotta: Biró Lajos kegyetlenül okosan, merészen készül új, hatalmas ütésekre, melyek bizony majd messze elzúgnak... Ez a fiatal óriás birkózni készül, és mi, akik az ő lelkével élünk, oh, hányszor irigyeljük meg az ő birkózóerejét, tudását, hatalmát!... Biró Lajos szembenézett az asszimiláció problémájával, akkor, amikor a beilleszkedés, a beolvadás és az elfogadottság csakugyan problematikussá vált. A kitérés gondolata kísérti meg a XVI. századi pogromnak emléket állító, valóságos történeten alapuló, A bazini zsidók című regényének főhősét is, mindaddig, amíg rá nem döbben hitsorsosai szenvedésére. A vérvád-regény 1921-ben, Bécsben jelent meg, és történeti példázatba rejtve mutatja fel az asszimilációban egykor határozottan hívő szerző csalódását... A mű két kritikát kivéve mindeddig visszhangtalan maradt a magyar köztudatban. Szövegét sem adták közre első, külföldi kiadása óta. Ungvári Tamás