„El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!” – e szavakkal kezdődik a világirodalom egyik legszebb és legmegrázóbb szerelmes levele. Megrázó, mert a lágerfénycsillagokkal kivert, krematóriumfüstös auschwitzi éjszakában tesz hitet a szerelem, az élet mellett Tadeusz Borowski.
A legtisztább érzelmek és a legmocskosabb emberi hajlamok, szerelem és háború, megoldhatatlan ellentétek feszítik a világszerte ismert és elismert lengyel író hol lírává szelídülő, hol maró gúnnyal fűszerezett, közvetlen hangú elbeszéléseit, amelyekben nyomon követhetjük egy emberfaló világ tragikus sorsú polgárának életútját, egy emberét, aki élni akart és élni tudott a haláltáborban, – ám a békében önkezével vetett véget életének.