A szerk. az olvasóhoz

Először is elnézést kell kérnünk a minden eddiginél nagyobb késésért, amelyben sok ok játszott közre (lásd a kolofonban történt
változást is), és ezek az okok mindenképpen jelzik az idôk zivataros voltát, amelyben a Múlt és Jövônek – csinálóinak és olvasóinak – egyaránt része van, s elô reláthatóan lesz 2012-ben is. Erdély összeállításunk ötlete épp egy éve született Marosvásárhelyen,ahol a Látó folyóirattársunk vendégeként elhatároztuk az együttmûködésünknek ezt az újabb szakaszát. Láng Zsolt, aki e szám társszerkesztője is, a Múlt és Jövő törekvéseinek régi támogatója, társa és szolidáris követôje. Mi is tudatában vagyunk,
hogy Erdély a magyar zsidó történelem és szellem számára több mint egy meghatározott tájegység zsidóságának lenyomata, mert jelentésében sokkal tágabb és mélyebb dimenziókat hordoz – belsô rokonságot a zsidó sorssal.
Az örök kisebbségi sorssal. Ezért nem is ragaszkodtunk szigorúan a zsidó témákhoz – hiszen erdélyi magyarnak, erdélyi irodalmárnak lenni, az valami hasonló létforma „vállalása”, mint tudatosan zsidónak lenni és maradni.
Ahogy az erdélyi zsidóság deportálása és elpusztítása is láttatóbb következményekkel járt. Ugyanis egy szervesen kialakult társadalmat nem lehet büntetlenül megbontani – az erdélyi magyar zsidóság „kiszántása“ szülô televényébôl magával hozta a magyarság magyarként való megmaradásának megroppanását is. Ez a mozzanat még tragikusabb követelményekkel járt, mint az anyaországban, hiszen egy kisebbség erôit pusztította el öngyilkos felelôtlenséggel.
Mindennek a jelenlegi erdélyi értelmiség – ezt tükrözi e számunk anyaga is – jobban a tudatában van, jobban áthatja mai gondolkodását és azonosságtudatát,
mint mi ideát. Egyedül ez a bátor attitûdje ad okot a reményre, hogy megmaradhasson az azonossága, fennmaradjon hagyományaiban és kultúrájában.